Elsőként az új töltőképernyő tűnik fel, ami valóban nagyon elegáns lett a finom rajzzal. A foursquarenek van hasonló egy ideje.
Az új rendszernek megfelelően a rádió helyett a profilt összegző képernyőn kezd az alkalmazás. Ezen az alapinformációk mellett a heti összesítés és a legutóbb hallgatott dalok listája kapott helyet.
Sajnos a nem négyzetes profilképet igen gusztustalanul eltorzítja minden felhasználónál. Ez látszik az amúgy igen jó "éppen mit hallgatnak a barátaim" funkciónál is. Az előadók képeinél sikerült kiküszöbölni ezt a problémát, így nem értem, hogyan kerülhetett bele az alkalmazásba így...
Az ajánlások egy egész új fület kaptak. Bónuszként nem csak a szokásos ajánlott előadók rádió érhető el innen, hanem a már hallgatott zenészek újonnan kiadott dalaibólt is készít egy gyűjtést neked a Last.fm.
Az én listámban igencsak arat Elvis, biztosan tudják, hogy hamarosan teret nevezünk el róla.
A középső fül az eseményeké. Először is azokat a koncerteket sorolja fel a cucc, amikre legalább egy talán elmegyeket nyomtál. Utána rögtön ajánl is párat a hallgatott zenéid alapján, hátha lemaradtál az információról.
Izgalmas opció a barátaink stalkolása: szépen összegyűjti egy listába, hogy a bejelölt emberek melyik koncertre jelentkeztek be. Rögtön lehet is csatlakozni hozzájuk.
A másik hasonló szűrési lehetőség a környék eseményei. Természetesen a GPS információ alapján dönti el, hol vagy, és szépen listázza a néhány kilométeres körzetben lévő eseményeket. Hasznos lehet mondjuk egy idegen országban, ha nem tudod, hová menj, és csak egy telefon van nálad.
Kicsit megváltozott a rádió is. Egyrészt ez lett az utolsó fül, éreztetve a paradigmaváltást. A felületet is elsimították, egységes gombokat rajzoltak és nagyobban jelenik meg az albumborító is. Az előadóról és a számról részletes információt adó aloldal viszont elég olvashatatlan lett a fekete alapon sötétszürke betűkkel.
Sajnos a gombok még mindig kissé komótosan reagálnak, de szerintem ez a 4.x szoftverrel felszerelt kőkori iPhone 3G hibája ismét. Szponzorok meg még nem támadtak meg sajnos.
Ha valaki előfizető, meg lehet kerülni a korlátozást, hiszen lehet minden további nélkül US accountot regisztrálni, és az alkalmazás amúgy ingyenes, kártya tehát nem kell hozzá. A Last.fm App első megjelenésekor én is írtam (angol) bejegyzést arról, hogyan lehet bejutni az amerikai boltba, de az Apple maga is dokumentálta a procedúrát.
Az új verziót bejelentő blogbejegyzés kommentjei között a fejlesztők azt ígérik, hogy a világ többi része is megkapja majd a rádiómentes változatot hamarosan. Ettől persze a nem amerikai/brit/német előfizetőknek nem lesz jobb...
Florrie bristoli születésű dobos/énekes/gitáros csaj, aki ingyen szórja hangulatos popdalait a netre. Úgy van vele, hogy mielőtt aláírna egy kiadóhoz, hadd ismerjék meg minél többen a zenéjét, vagy akár táncoljanak rá.
A lány a Xenomania (brit dalszövegíró, zeneszerző és produkciós iroda) dobosaként dolgozott, illetve session-dobosként a Pet Shop Boys, a Girls Aloud és Kylie Minogue dalaiban. Ehhez képest 21 éves.
A bemutatkozó Introduction EPletölthető a weboldaláról rengeteg remixszel és korábbi dallal együtt, méghozzá veszteségmentes tömörítéssel is.
[audio:http://sesam.hu/wp-content/uploads/2011/03/Florrie-Introduction-Call-of-the-Wild-320kbps.mp3|titles=Call of the Wild]
[audio:http://sesam.hu/wp-content/uploads/2011/03/Florrie-Introduction-Give-Me-Your-Love-320kbps.mp3|titles=Give Me Your Love]
A Hinamatsuri babafesztivált jelent, és a lányok ünnepe. A családok februártól kezdve egy többlépcsős emelvényre egy Heian-korszakbeli császári párt és kíséretét megszemélyesítő babákat tesznek ki. Az installációt az ünnepnap végén villámgyorsan beveszik, különben a hiedelem szerint vénlány sors vár a gyerekre.
A babák kipakolásának állítólag a hinanagashi (雛流し), azaz babaúsztatás nevű szokás az eredete. Úgy hitték a babák képesek a rossz szellemeket magukba zárni, így leúsztatták őket a folyón a tengerbe, hogy megszabaduljanak tőlük.
Persze nem lenne ünnep az ünnep ivászat nélkül: a japánok (főleg a nők) ilyenkor tradicionálisan fehér szakét (a hagyományos átlátszó), shirozaket (白酒) isznak.
A google.co.jp pedig hinamatsuris doodle-lel készült:
A kérdés amerikai része egyszerű: az USA szembement a sztenderdekkel, és más frekvenciát, más technológiákat választott, így sok nagy mobilgyártó döntött úgy, hogy nem éri meg foglalkozni a piaccal.
Az egyedi megoldások alkalmazása Japánra is igaz: például a 2. generációs mobilhálózat a GSM-mel szemben az NTT DoCoMo saját PDC szabványára épült, a 3G pedig jelenleg WCDMA alapú. Ennek ellenére mégsem jártak úgy, mint az USA.
A japán internetezésről szóló bejegyzésemben én is azt hoztam fel, hogy a japánok viszonylag kevés időt töltenek otthon, viszont rengeteget utaznak, és kiváló a tömegközlekedési rendszer, így mindenki a mobilján netezik. Emellett Evans kiemel egy másik aspektust is, az NTT egyeduralmát.
Az NTT mobilszolgáltatója, a DoCoMo rendelkezik a japán piac körülbelül 50%-ával, és ezt a szintet a kezdetektől fogva tartja. Ebből ered, hogy képes volt egy olyan modellt kifejleszteni, ami a világon egyedülálló: a szolgáltató uralja a készülékpiacot.
A DoCoMo nem gyárt telefonokat, viszont példátlan mértékben beleszól a funkcionalitásba. A gyártók részletes specifikációkat kapnak, az alapján kell gyártani a készülékeket. A telefonokat aztán a szolgáltató árulja, a gyártóknak nincs direkt eladási lehetőségük. A mobilok minden funkciója a szolgáltató szabványa szerint készül, de még a menürendszer is meg van határozva.
Amikor az NTT kitalált valamit, például az i-Mode internetet, akkor egyszerűen azt mondhatta a gyártóknak: tessék, itt a specifikáció, ilyen lesz a telefonon az internet, minden készülékbe kell, ezt tegyétek bele, most. Ugyanezt csinálja az au KDDI és a Softbank is: Japánban minden ütőkártya a szolgáltatónál van. A Nokia ki is vonult a piacról, mint a szél.
Európában ilyesmi elképzelhetetlen. Egy szolgáltató sem csinálhat csak a saját hálózatára kitalált mobilt. A Vodafone-nak például voltak ilyen törekvései a Live-val, de az is kudarcba fulladt. Országspecifikus készülékekre sincs nagyon lehetőség.
Egészen az iPhone-ig nem volt példa az integrált modell sikerére. Az Apple ügyesen megtörte a szolgáltatókat az exkluzív készülékkel, akik így elfogadták az őket teljesen kihagyó alkalmazásdisztribúciós modellt, és sokszor belementek a korlátlan adatforgalmat adó iPhone-only csomagokba is. (Érdekes lesz látni például, hogy ennek lesz-e hatása a japán piacra, és milyen.)
Végül még egy szignifikáns különbség a kinti és itteni rendszerek között, hogy a japán előfizetések mindegyike hagyományosan utólag fizetett, azaz az itthon olyan népszerű feltöltőkártyás megoldást maximum a turistáknak ajánlják a reptereken. Az egy előfizetőre jutó bevétel (ARPU) is jóval magasabb, mint Európában vagy Amerikában, így a szolgáltatók sokszor ingyen vagy jelképes összegért adják oda a felsőkategóriás készülékeket.
Az én személyes tapasztalatom az volt ezzel, hogy bár valóban szuper mobilokat lehet kapni, és japán életszínvonallal mérve az előfizetés sem sok, annyira a helyi igényekre van kitalálva a rendszer, hogy nem tudtam nagyon lelkesedni. Az internet-elérés nem sokat ér, ha csak japánul megy, és csak a szolgáltató tartalmát érem el vele. A készülékeket az országból kivinni nem nagyon lehet, bár mostanában megjelentek a GSM hálózatot is elviselő, SIM-et is befogadó darabok, amik persze ettől még nem kártyafüggetlenek. A mobilos fizetési lehetőség viszont nagyon hasznos volt.
Ha már olvasás, természetesen ennek is van közösségi-internetes verziója, többféle. Alapvetően azt a rendszert követem, hogy inkább globális, külföldi szolgáltatást választok, így az amúgy is sok kritikával illetettMoly.hu helyett a Goodreadsre regisztráltam. Úgyis többet olvasok mostanában angolul.
Persze korántsem tudom azt produkálni, amit általános iskolás koromban: ekkor lehetett az olvasott mennyiségem a csúcson. Akkoriban sokkal több szabadidővel rendelkeztem, és ami a legfontosabb, nem volt számítógép és internet otthon.
Abban reménykedek, hogy az ekönyv elterjedése javítja majd az olvasási hajlandóságom. A papírkönyv nagy baja, hogy nehezen elérhető, és ez elég ahhoz, hogy rögtön veszítsen az online tartalmakkal szemben.
Másrészről nyilván elhatározás kérdése, például WoW helyett inkább egy regény. Itt is könnyű elbukni.
Tavaly karácsonykor aztán tesóm meglepett azzal, hogy erről a listáról választott nekem ajándékot. Teljesen meg voltam hatva.
Most fogtam, és átköltözettem az egészet az amerikai Amazonra, és aktualizáltam is kissé a gyűjtést: Make SeSam Happy Project. Mostanában sajnos egyre kevesebbet olvasok, talán ez is hozzá fog majd járulni ennek a tendenciának a visszafordításához.
A Fungi Girls némileg félrevezetően három texasi fiú.
Ehhez jön, hogy szemtelenül fiatalok, az amerikai törvények szerint például még nem ihatnak alkoholt. Csinálnak viszont roppant jó garázsjellegű surf rock zenét.
További számok hallgathatók teljes egészében a Last.fm oldalukon, vagy a Hype Machine-en, illetőleg a Myspacen. Az új Sun Blues című dalért pedig látogassatok el Zsófihoz, ha már szemérmetlenül átvettem a tartalmát.