... a fiatalok zenélnek. A Piresian Beach volt az első hálószoba-projekt, amiről írtam, aztán kapott egy bejegyzést az amerikai Juliana Daily is. Ehhez kapcsolódik, hogy közben a Hungarian Bedroom Noise blogban gyűlnek a magyar hobbizenészek dalai.
Itt találtam ma reggel a möbelt. Arról nincs információ, hogy ki(k) ő(k), viszont a kipakolt shoegaze-dreampop számok rettentő jók.
A Resume például azt ígéri, hogy a gép újraindításakor visszapakolja a programokat oda, ahol meg voltak nyitva, és olyan állapotban kapjuk vissza a rendszert, ahogy volt. Nem kell azzal kezdeni, hogy egyenként megnyitogatunk mindent, amit az újraindítás előtt bezártunk. Sőt, ha kilépünk egy programból, majd újra elindítjuk, akkor is a kilépés előtti állapot áll vissza. Valahogy úgy, ahogy a modern böngészők is elmentik a füleket kikapcsoláskor.
Nálam például az a helyzet, hogy az iMac bekapcsolása után azonnal elindítom az Adiumot, a Twittert, a Chrome-ot, a Mailt, az iTunest és a Last.fm-et. Elvileg a Lion ezt automatikusan csinálja majd. Az mondjuk kérdés, hogy a szerveren megosztott meghajtókat visszacsatlakoztatja-e például.
Az Auto Save és a Versions gondolom a zseniális Time Machine mintájára fog működni. Előbbi rendszerszinten beépítve ígér automatikus mentést a munkánkról, az utóbbi pedig óráról órára lépegetve megtartja egy-egy file változatait. Az Apple eddig is sok kőbalta egyszerűségű ámde roppant hasznos megoldást vezetett be, szerintem ezek is ilyenek lesznek a napi használat során.
Végül az Air Drop arra lesz jó, hogy a környékünkön lévő más Mac gépekkel vezeték nélküli hálón oszthassunk meg fileokat ad hoc alapon. Azaz ha például egy órán a melletted ülő diák gépére akarsz átteni egy jegyzetet, akkor nem kell pendrive-val bohóckodni, elég a Finderben elindítani az Air Drop funkciót, és az automatikusan megkeresi a környékbeli szintén Air Drop képes gépeket. A megosztás végeztével a Findert bezárva lehet ismét elrejteni a rendszert. Egy ilyet mondjuk az Apple telefonokon is szivesen látnék.
Merras/Jun írt egy roppant érdekes cikket olyan hackekről, amikor a támadók a WordPress kódba helyeznek el nemkívánt linkgyűjteményt, nem mellesleg kinyírva ezzel az oldal keresőkben elért helyezését.
Azért éri meg kéretlenül betenni linkeket egy weboldalba, mert a Google például úgy működik, hogy minél többen linkelnek egy oldalra, annál előrébb kerül a találati listában. A logika emögött az, hogy ha sokan irányítanak egy adott oldalra, az valószínűleg releváns információt tartalmaz. Nyilván nem ennyire egyszerű az algoritmus, számít például, hogy az az oldal, amire a link kikerül, maga mennyire rangos, stb., viszont innentől ez egy szakma, amibe nem szeretnék belekontárkodni.
A legalapvetőbb linkbeszúrás kommentben érkezik. Jómagam is sokat harcoltam a robotok által beküldött néha többszáz linket is tartalmazó kommentek ellen. Szerencsére erre a problémára már született egy kiváló megoldás, az Akismet, ami már jó ideje az alap WordPress telepítés része, és gyakorlatilag kötelező használni.
Ennél szofisztikáltabb megoldás, amikor a WordPress kódjába, például a láblécet generáló PHP fileba, helyeznek el amúgy láthatatlan linkeket. Ehhez elég egy rosszul beállított szerver, egy ellenőrizetlen plugin vagy egy csaló template-site. Pont ezért roppant fontos, hogy megbízható forrásból érkezzenek ezek a kiegészítések, illetve hogy a pluginek és maga a WordPress keretrendszer is rendszeresen legyen frissítve.
Súlyosabb esetben úgy tudnak hatalmas mennyiségű tartalmat beilleszteni keresőmarketing szempontból releváns helyre, hogy az még a mögöttes kód átnézésekor is rejtve marad az oldal tulajdonosa előtt. Ez utóbbi módszer ellen készített TLoF most egy egyszerű scriptet, ami végignézi a WP könyvtár filejait, és checksum adatot generál belőlük. Ilyen módon a legapróbb változás is nyomon követhető, és a támadások kiszűrhetőek.
Szerdára egy kis twee pop (az indie pop amerikai neve) csörömpölő gitárokkal és elvarázsolt dalszövegekkel. Enyhe 60-as évek utánérzés.
A dalok elég viccesek abból a szempontból, hogy mindegyik egy kitalált karakterről szól, és minden szám egyben bevezeti a következő dal főszereplőjét is. A személyek mind A-betűsek, például itt van Alberto Simmons:
[audio:http://sesam.hu/wp-content/uploads/2011/02/Fishboy-Alberto-Simmons.mp3|titles=Fishboy - Alberto Simmons]
A csapat jelenleg a texasi Dentonban dolgozik, viszont a vidéki bandavezér Eric Michener hálószobaprojektjeként indult. Gondolom innen ered az új albumban is még fellelhető lo-fi hangzásvilág.
A Classic Creeps album csak áprilistól kapható, ellenben digitális formában már most mindössze 8 dollár a Bandcampen, az egyes számok pedig 80 centért elvihetők. Természetesen igény szerint veszteségmentesen tömörítve akár.
"If I got $300 million from the California Lottery, the first thing I would do is buy the rights to Firefly, make it on my own, and distribute it on the Internet."
Vagyis ha nyerne a lottón, első dolga lenne megvenni a Firefly jogait, és megosztani az interneten. Menő.
Egyik Corvinusos szemináriumomon előadást kell tartani a diákoknak. Eddig kettőt láttam, ahol tulajdonképpen egész jól használták a PowerPointot. Azért látszik, hogy a levelezőre már inkább tapasztalattal rendelkezők járnak.
Viszont előjött az a hiba, hogy mindkét esetben egy olyan betűkészletet is kiválaszottak, amelyben a magyar ő és ű betűk nem szerepeltek, amiket ilyenkor a rendszer egy közeli betűtípussal jelenít meg. Persze ez nyilván sosem tökéletes helyettesítés, és eléggé kirívó az ilyen betűcsere. Én ezt szóvá is tettem, amikor a prezentációkat tárgyaltuk, de nem tűnt úgy, hogy nagyon komolyan vettek volna. Inkább lesajnáló legyintéseket kaptam.
Pedig szerintem ez fontos kérdés, illetve ha jó prezentációt szeretne valaki, akkor az ilyen apróságokra is illik ügyelni szerintem. Az is igaz persze, hogy igen kevés valóban jól összerakott prezentációt látni. A nagy átlag inkább a siralmas kategóriába tartozik, főleg az egyetemeken.
Heti néhány alkalommal kiválaszt valamilyen aktuális témát, és kevéske magyarázó szöveg kíséretében még magazinoktól is szokatlanul hatalmas méretű képekben meséli el azt.
Ha az ember belegondol, kiváló ötlet. Egyre nagyobb monitorokon internetezik mindenki. A sávszélesség nem akadály, a modemek kora leáldozóban van. Lassan a legbutább mobiltelefon is háttérképnyi felbontásban tud fotózni. Miért ragadjunk le akkor a híroldalak bélyegméretű képeinél.
Alan egy interjúban azt mondta, igazából nem voltak soha jogi akadályai a nagy méretnek, hiszen egy 990 pixel széles 72 dpi felbontású kép (ez egy 1024 pixel széles képernyőn futó böngészőablakba pont befér gönregtősávok nélkül) kinyomtatva még mindig túl kicsi, és a licenszfeltételek lényege, hogy ne lehessen nyomtatva könnyen reprodukálni a képeket.
Az új In Focus esetében már 1280 pixel széles képernyőméretre optimalizált fotókban is gyönyörködhetsz.
Suliba menet előtt a Blahán vásároltam diákbérletet. Nem kellett messzire mennem, már az Astoriánál megbüntettek, ahogy kiszálltam a metróból.
A levelezős diákhoz ugyanis a BKV-nál nem jár kedvezmény. Persze ezt tudtam én is, viszont itt legalább előny, hogy tíz évvel fiatalabbnak nézek ki a koromnál, és amúgy is maximum a matricát nézi meg még a legvérmesebb ellenőr is.
Lehet mondani, hogy ez esetben is én voltam a hülye, mert levettem a fülest, és megálltam, hogy na mit akar még, ahelyett, hogy továbbmentem volna, mint általában szokták csinálni. Nyilván nem volt elég neki a matrica tüzetes átvizsgálása, rögtön kiszúrta, hogy levelezős a diákom, és elkezdett előadást tartani közgyűlési határozatokról.
Én egy darabig megpróbáltam előadni, hogy nem tudtam, és nézze meg, meg se száradt a pecsét tintája a nyavalyás bérleten, de olyan kéjjel sorolta a büntetési opciókat és tételeket, hogy láttam, ez egy igazi vérpistikéje a fajtájának.
Nagyon hajtotta, hogy a legegyszerűbb, ha most adok helyszíni hatezret. Persze, egyrészt ennyi készpénzzel mászkálok, meg sokkal előrébb visz, mert ettől még érvényesebb nem lesz a bérletem. Maradtunk a bemutatásban, szóval mehetek beváltani a diákbérletem drágábbra, amit amúgy szintén csak a valamilyen főpénztárban lehet.
A büntetés amúgy teljesen helyénvaló, hiszen valóban jogtalanul használtam a kedvezményt. Csak épp nem hiszem, hogy pont én lennék a BKV legnagyobb kiszipolyozója, hiszen a közvetlen környezetemben vannak, akik konkrétan hencegnek azzal, hogy ők évek óta folyamatosan bliccelnek. A szüleim becsületesnek neveltek, és valami azért rám ragadt, úgyhogy nekem ez nem menne, azért maradtam végül ennél a van is bérletem meg nincs is opciónál. Kifogásnak ez is gyenge, de a kis lelkemet azért hadd bántsa.
Az is teljesen rendben van, hogy a levelezős diákhoz nem jár diákkedvezmény. Elvégre havi 2-4 alkalommal kell csak elviekben használni a helyi közlekedést, akkor miért kapjon valaki egész hónapra árcsökkentést. A levelezős amúgy is azért az, mert munka mellett tanul, tehát van saját bevétele, vegyen dolgozóbérletet.
Cserébe azért szeretném, ha a törvény szigora ugyanekkora lelkesedéssel csapna le akkor mindenkire. Például a négyeshatoson a nénik még soha nem büntettek meg senkit, pedig többször láttam már, amikor jegy nélkül utazókat találtak, de azok valahogy mindig kibeszélték magukat.
Mindegy, végül ez is csak megerősít abbéli elhatározásomban, hogy valahogyan át kell térnem a biciklire, ha kell az ősrégi otthoni mountain bike-ra, bár az cseppet sem menő, viszont akkor bekaphatja a BKV, a BKK, a Fővárosi Közgyűlés meg az összes ellenőr is.
Nem hiszem, hogy aki a kilencvenes évek elején volt gyerek ebből kimaradt volna. Szerintem mindenképp szerepe volt ennek a sorozatnak is abban, hogy tesóm ma orvostanhallgató.
Fehér rendőr-falósejtek, vörös punkhajú vírusok, "utálom a szén-dioxidot" vörösvértestek, szakállas apóka az agyadban. Egy generáció képzelte el így az emberi testet.
Persze az igazi, napjainkban beszerezhetetlen, változat az MTV szinkronjával és a francia főcímzenével leadott epizódok.
A Minimax újra adta azóta a teljes sorozatot, és még DVD kiadást is megért, csak sajnos teljesen újraszinkronizálva és angol dallal. Nekem úgy nem kéne. Még talán a címmel is buheráltak valamit, hiszen én úgy emlékszem Egyszer volt, hol nem volt... az élet címmel futott, és nem azzal, amit például a magyar wiki-oldal ír.
Igazából nekünk megvan videokazettán jónéhány epizód. Sajnos nem tudom, milyen állapotban, hiszen egyrészt rongyosra játszottuk őket, valamint a családi Akai video előszeretettel zabálta fel a szalagokat életének alkonyán.
Milyen menő lenne, ha valahogy tudnám digitalizálni, ami megvan.
Előszöris melléknév: négyzetes. Elég logikus, bár mivel mindenki megtanulja általános iskolában, hogy a négyzet (meg a tér) az square, a four már egészen redundánsan hat.
A második jelentés izgalmasabb, átvitt értelmet használva a szilárd, kibillenthetetlen szinonímája. Így jött a felfedezésem is; Frederick ForsythThe Fourth Protocol című könyvében olvastam a következő mondatot:
But overall, the British working class remains infuriatingly wedded to the law-and-order issue, and the middle class still seems foursquare behind behind the police.
Harmadrészt pedig használják őszinte, nyers értelemben, a példa szerint mint egy prezentáció a cég pénzügyi helyzetéről.
Ha úgy hozza a sors, tök jó bölcsész lett volna belőlem.
