Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden
Ezt a zenét úgy találtam, hogy bekövetett Twitteren, és nem is értettem, hogy ez mi. De aztán most elmentem a Bandcamp oldalra, és nagyon jó post-rock / ambient számai vannak. Ebből a listából a kedvencem az Ethysica. A Tumblrjén a srácnak meg képek vannak a zenéhez.
Amúgy most akciós, 1 Fontért hozzá lehet jutni az EP-hez.
Nagyon kellemes magyar gitáralapú pop, az albumért pedig annyit fizetsz a Bandcampen, amennyit gondolsz, lehet semennyit is. A Voltegyszer dicsérete a Recorderen.
Gondoltam, ha már a Flickr ilyen menő lett, érdemes lenne elkezdeni feltöltögetni a lokálisan tárolt képeket. Nyilván ahogy megnyitottam az iPhotot, egy órás képnézegetős nosztaligázásba torkollott az egész akció. Elképesztően vállalhatatlan meg mindenféle egyéb képeim vannak Japánból. Mindenesetre biztonságosabb, ha a felhőben is megvannak, hiszen például a Flickrre feltöltötteken kívül a hongkongi képeim jól elvesztettem.
Erről anno pont nem is írtam amúgy, amikor 2007 februárjában Gáborral elmentünk túrázni. A kiindulási pont Ashiyagawa (芦屋川) volt, és a térkép alapján a Rokkō (六甲) hegy valameyik oldalán mászkáltunk kicsit.
Az első kép pedig az Ōjikōen (王子公園) állomáson készült, ahol megfigyelhető a februári japán divat szemben a peronon. Valószínűleg azért itt fotózgattam, mert a kép sarkában is látható személyvonatról itt lehetett átszállni egy kevesebb helyen megálló gyorsvonatra. Igazából ezek a vonatok a helyi közlekedés alapeszközei, és inkább olyanok, mint Budapesten a HÉV.
Az első pihenőponton találtunk egy szelíden makkokat majszoló vaddisznót.
Amivel a japánok is igyekeztek barátkozni. Külön felhívnám a figyelmet az úriember öltözékére: a japánok kizárólag megfelelő felszerelésben vágnak neki a hegynek, amelyeket egy sportszerboltból válogatnak gondosan össze. Igaz ez akkor is, ha csak egy napot sétálnak az erdőben kijelölt lebetonozott utakon a fák között.
Megnéztünk még egy kifejezetten csecse völgyet.
Ahová egyébként egy kifejezetten meredek és csúszós vájaton kellett leereszkedni.
Gyakorlott journal látogatnóknak persze a képek nem újak, tőlük elnézést kérek. Hat éve volt, el se hiszem, elég durva.
Csupa izgalmas dolog történik, most például az iOS alkalmazás után a webes Flickr is megújult. Törölték az eddigi limitációt, hogy csak 200 fotót lehet az ingyenes fiókkal látni, sőt, a ló másik oldalára átesve 1TB tárhelyet adnak grátisz. A Pro tagságért ezentúl a reklámmentesség és a statisztika jár.
Úgy gondlom, jó lóra tettem, amikor átnyergeltem az Instagramról. Menő, amit mostanában a Yahoo művel a termékeivel.
Illusztrációképp pedig az egyik olyan fényképem, ami a statisztika szerint keveset látogatott, de nagyon szívesen emlékszem vissza rá. Ló nincs rajta.
A Google I/O 2013 egyik nagy bejelentése az egyesített üzenetküldő szolgáltatás, a Hangouts. Eddig ugye lehetett Google Talk asztali alkalmazást használni, ami sosem lépett ki a béta verzióból, illetve chatelni a GMail vagy a Google+ webes felületén. Androidon sokkal cifrább volt a helyzet: az SMS alkalmazás mellett élt a Google Talk, de a Google+ appból is lehetett chatelni. iOSen pedig nem igazán találtam jól használható GTalk klienst.
Az iOS alkalmazást próbáltam ki. Designban követi a jelenlegi Google trendeket, szép, letisztult formákkal operál, és az animációk is csinosak. Nagyon zavaró dolgot nem tudnék mondani, kivéve talán hogy nehéz megkülönböztetni, ki írt mit, hiszen a buborékok mindkét félnél egyszínűek.
Szerencsére mindazt tudja, amit a Facebook Messengerről szóló bejegyzésben összeszedtem: cross-platform, offline üzenetek kezelése, előzmények szinkronizálása, értesítők szinronizálása. Azért néhány hibába belefutottam az iOS alkalmazással, például amikor Push értesítőből érkeztem az appba, akkor nem töltötte be az azóta érkezett üzeneteket, csak állt bambán. Ezeket a Google biztosan kijavítja persze, és azt sem hiszem, hogy az iOS volt a fókuszuk, az élményből mindenesetre levon.
Illetve ami nálam game breaking, és azt eredményezte, hogy a screenshot elkészítése után töröltem is a telefonról egyelőre: elképesztő ütemben zabálja az akkut. Az akkucsere óta soha nem értem még úgy haza egy munkanap után, hogy 25% alatt van a telefon, kivéve ma. Ezen még van mit csiszolni.
A Facebook megoldásának az előnye amúgy szerintem abban mutatkozik meg, hogy ott elég ha valakit felveszek ismerősnek, ami ugye akkor és ott nem kifejezetten chatelési szándékkal is történhet, utána rögtön elérhetem a Messengerből. A Hangouts kapcsolatfelvételi metódusa nem egészen tiszta számomra, például elég ha én valakit felveszek a köreimbe, már írhatok is neki, vagy vissza kell hogy igazoljon? Kell tudnom az email címét? Az iOS app mindenesetre induláskor hozzáférést kér a kontakt listához, gondolom az email címeket szedi ki onnan.
Így nem értek egyet Gergővel, hogy ez egy "jól megcsinált Facebook Messages cucc". Szerintem ez egy tisztességes munka, ami megoldja végre az Androidon fellelhető káoszt az üzenetküldés területén, és mi iOS felhasználók meg kaptunk végre egy működőképes GTalk klienst. Illetve kapunk majd, ha megoldják a teljesítményproblémákat. És egyelőre az SMS-t sem fogja integrálni Androidon, nem úgy, mint az iOS Messages appja, bár ezt már beígérték.
Amiről meg olyan sok szó nem esett, de szerintem fontos, hogy a Hangouts már nem XMPP protokollt használ, mint az elődje. Ezzel rendesen alávágtak az olyan külső integrált megoldásoknak, mint az Adium. A magyarázat persze az, hogy a sebesség és a felhasználók igényeinek az előtérbe helyezése volt a döntés mögött.
Most viszont tényleg az van, hogy az ismerősök egy része a Facebook megoldását, mások meg a Google-ét preferálják, az iOS-t használók meg egymás között iMessageznek. Nálunk talán a BlackBerry kissebb gond. Csak kell tartani egymás mellett több klienst.
Ezen a héten lett végül alkalmam kirpóbálni az új fülhallgatóm. Az előző sajnos nem bírta a futással járó strapát, amit nem csodálok, a lehelletvékony vezetékével. A Sennheiser PMX 685i viszont kifejezetten sportolásra lett tervezve.
Kicsit tartottam tőle, hogy a tartósság majd a hangminőség rovására megy, de nem: elképesztően jól szól. Azért a fület nem teljesen fedi, így nem teljesen besüketítve közlekedik az ember.
Sok beállításra nincs lehetőség, csak a nyakpánt dőlésszögén lehet változtatni, viszont nem is éreztem ilyesminek szükségét. Kiválóan illeszkedik a fülbe, súlya elhanyagolható, pár perc után el is felejtettem, hogy rajtam van. A hosszabb használat eddig a 10 kilométeres távot jelentette, ezalatt egy pillanatra sem vált kellemetlenné, hogy a fejemen van.
A nyakpánt lefelé dől, így a legtöbb sportoláshoz használt sisakkal is kompatibilis a füles, ha valaki inkább biciklizne vele. A menetszél elnyomását szintén jól oldották meg, nincs kellemetlen süvítés.
Az általában gyenge pontot jelentő vezetéket a Sennheiser állítólag megerősített anyagból készíti. Valóban tartósnak tűnik, de nyilván csak hosszabb használat után derül majd ki, mennyire.
A Gizmodo szerint ez a legjobb futós fülhallgató, amivel hajlamos vagyok egyetérteni. Ráadásul a cikkben tapasztalt fülfájást abszolút nem tapasztaltam.
Ma az OTP Bank fizetőoldalát gyűlölöm. A legtöbb online fizetési rendszer ezt használja, pl. a Netpincér, a MÁV, a Pizza Forte. Ehhez képest annyi fölösleges vagy logikátlan megoldás van rajta, hogy az már fájdalmas:
Szegeden sem kevesen tekernek:
Mondjuk egy napos délután a Margit híd bicikliútján is vannak ennyien, vagy a Duna-parton végighúzódó osztatlan pályás úton. Budáról Pestre ezért is választom inkább az úttestet; a Margitszigetre bekötő kereszteződés ilyenkor igazi gyalogos- és bringásdugó.
Ez még a tegnapihoz tartozik, de akkor már megosztom a kedvenc kereszteződésem is a Margit híd budai hídfőjénél. Itt a legszélső sáv a híd alatt áthaladva az alsó rakpartra vezet le, emiatt nekik más ütemben zöld a lámpa. Természetesen a reggeli dugóban a kocsisor bőven a közös gyalogos és kerékpáros átjáróig ér, amit tízből kilencszer a képen látható módon oldanak meg:
[caption id="attachment_3843" align="alignnone" width="625"]
Kerüljél ki![/caption]
A zebrát még csak-csak szabadon hagyják, de a kerékpárútra rendszeresen ráállnak. De volt már olyan is, hogy egy kamion simán keresztbeparkolt az egészen, és senki sem tudta megkerülni. Néha integetek nekik, ilyenkor időnként bocsánatot kérnek, de legalább ennyiszer dühösen mutogatnak, hogy kerüljem ki őket, vagy épp a vállukat vonogatják, hogy ők ugyan nem tehetnek semmiről.
Pedig csak némi intelligencia kellene hozzá, hogy addig nem indul el az átjárón keresztül, amíg nincs annyi hely a túloldalon a sorban, ahová befér. Szerintem.
Mivel állítólag elkezdték a Tímár utcai felüljárón áttekerő bicikliseket büntetni, ma reggel arra tekertem, hogy megnézzem, hol a cikkben emlegetett másik átjáró. Elvégre minden nap ebbe az irányba járok dolgozni.
Abban téves amúgy az írásuk, hogy ezen a felüljárón már nagyon régóta kint van a kerékpárral behajtani tilos tábla, emlékeim szerint már évek óta. Most viszont humorból valakik megfordították a kerékpárút táblát, úgyhogy viccesen fest a rámpa:
[caption id="attachment_3836" align="alignnone" width="625"]
Kerkékpárral behajtani tilos. Kerékpárút.[/caption]
Persze abszurdum ez a rendszer így, a szerencsétlen kerékpáros alól egyszer csak eltűnik az Eurovelo 6. Én a felüljáró előtt a kereszteződésben egyszerűen át szoktam váltani a Slachta Margit rakpartra, aztán tűz, Csucsu! Arra kíváncsi lennék, ezt a KRESZ hogyan értelmezi mondjuk. Elvileg ha van az úttal párhuzamos kerékpárút, akkor kötelező azt használni, ebben az esetben viszont a rakpart és a "párhuzamos" kerékpárút között van egy vasút és egy másik út is. Kerékpárral behajtani tilos tábla viszont nincs kint a rakparton, úgyhogy szerintem gond nélkül lehet ott biciklizni.
A cikkben említett átjárót is felfedeztem, kicsit visszább van. Ez simán átvezet a HÉV sínein és az Árpád fejedelem útján, de utána északkeleti irányba csak a gyalogosjárda van ugye, tehát ebben a formában nem sok haszna van itt átjönni. Illetve lehet váltani az Árpád fejeldelem útjára, aztán becsatlakozni a bicikliútra, amikor megjelenik.
[caption id="attachment_3837" align="alignnone" width="625"]
Itt a cikkben emlegetett átjáró[/caption]
Ettől persze még jönnek kihívások, például a térkőből épített szakasz az Aquincum Hotel előtt, illetve a nonszensz rávezetés a macskakőre Óbudán:
[caption id="attachment_3838" align="alignnone" width="625"]
Üdvözlünk Óbudán, a járhatatlan bicikliutak városában[/caption]
Ha mindezek ellenére a kerékpáros eljutott a legálfalig, vigasztalódhat Palvin Barbi portréjával:
[caption id="attachment_3839" align="alignnone" width="625"]
Palvin Barbi meganfoxos szájjal[/caption]