Black Thursday in pictures
Featuring the dead drive on the left, above that the metal plate that holds the drive in with the nasty screws on it, the new drive on the right, the L-bracket and two screwdrivers. R.I.P. 80G of data. (Clicky for bigger.)
Black Thursday
Not quite the day I have imagined having.
I was peacefully reading Prophet Without Honor during a predictably boring kyogen when Preview froze, displaying the notorious cursor of rainbow death. That could have been a minor glitch, however soon the whole OS X followed. Now that was a first. Up until this morning I've always been able to just force quit any mischievous application. Not this time...
So I rebooted, or rather I tried to reboot, unsuccessfully. The MacBook never got past the grey boot screen, and the flashing folder with a question mark didn't bode well either. Neither did the clearly audible click-click sound coming from the hard disk.
This is the moment when all your life data flashes through your mind.
I ran home, and tried to boot from the OS X installer DVD to no avail. I mean it booted up all right but the HDD wasn't present. So I disassembled the Mac and with shaky hands I tried the drive in the desktop. Click-click. Detecting IDE drives... For minutes...
So much for the glory of Rome.
This is how I spent my afternoon looking for two items: 1) a replace drive 2) a Torx T8 screwdriver. Luckily Apple has a really generous policy about hard drives and memories: the user can replace either of them without losing warranty. Not that my warranty was still valid, but it also means both parts are easily accessible and user serviceable. They are behind the same L-shaped bracket I removed when I installed the extra memory from Crucial. Why the Torx then? Because the HDD is held by a flexible metallic plate that keeps the HDD in place and also protects its circuit-side. And this plate is held by four not-so-ordinary screws. Torx is basically a star with six arms, but try to explain that to a Japanese shop assistant. Well, after about twenty minutes of haggling they managed to find the right one, so it went rather better than I expected. It's a nasty trick by Apple though, least I don't think these screwdrivers are in abundance in a common household. Or maybe I'm wrong and they are popular over the New Continent. (If anyone's curious, the Japanese term's ヘクスローブドライバー T-8)
I went for the same manufacturer that Apple used, Seagate. The original drive was an ST98823AS (80G), and I got an ST9160821AS (160G). An upgrade I could have lived without to be honest. This guide shows the detailed instructions how to replace a drive in a MacBook. It all went shiny, it's not quantum physics after all. OS X flew on in less than an hour, took about another thirty minutes to upgrade itself to the latest version, and violá, freshly installed Mac.
Also, apparently other people had similar issues.
If only I hadn't lost nearly fifty gigabytes of music.
My entire music collection.
But hey, if you're an idiot you surely deserve to die. And I was a prize one for I never even thought about backing up such important data. Why would the hard drive fail in the notebook I bring to classes every day, with which I travel and move around while switched on... The universe is vast but human (my) ignorance is the true infinity.
Only thing I'm left with is the 7.5G of the iPod. Which is a funny thing, because you can't transfer music from the iPod to the computer, only the other way around. You can only sync with one iTunes application at a time. So I had to use YamiPod to first copy all the music from the iPod to a temporary folder, then import it all back to the new iTunes and then sync back the songs to the iPod. Well, least I have those, although it's heartbreaking to look at all the broken albums from which one or two tracks were saved by some playlist...
Luckily I had all my music I actually paid for on the iPod as well, or else I'd be looking for sharp things already...
(What does data loss teach you? Buy your music.)
Funny I can get so worked up on a simple hard drive failure you could say. And yes maybe I'm overreacting... but music was what really got me through the days here. And, like TV shows, it's an integral part of my life. So I'm now all emo, thanks for asking.
I hate being the person who gets so sad for losing an iTunes library.
Macskafogó 2!
Lopás, persze, de ez annyirajó! "Hol vannak a birodalmi rohamosztagosok?"
New English
You know, like, pointless classes, or whatever. And basically tomorrow's like the same, and the day after. Actually, all we're like looking forward to is, like, new episodes of, like, TV shows. Totally Like Whatever.
isolde's reality
isolde, akit jó olvasni, most egy novellát publikált a blogján: Valahol máshol. Érdemes elolvasni, és nem hosszú. Külön pozitívum, hogy PDF, valamint én nagyon szeretem a Dsuang Dszi álmát.
Ez a hétfő ünnepnap Japánban (sportnap), ezért érek rá ennyire. :mrgreen:
United Colors of Kossuth tér
A következő bejegyzéshez kerestem a Dsuang Dszi álmát a MEK-en, és egy valami egészen másra bukkantam helyette. Anno körülbelül egy hónapja akartam írni a főállású magyarokról, - amolyan "ide kell majd nekem hazamenni" hangulatban - de aztán visszatartottam magam. A véleményemet azonban sokkal jobban elmondja Szabó Lőrinc verse.
Erről:
Meg erről: Szegény ember legkisebb gyermeke.
Szabó Lőrinc
HAZÁM
Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.
Tanítóm minden, ami él,
apám a múlt egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.
Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:
én azt szeretném, ha hazám,
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám.
(forrás: MEK)
free music
Ez ám a látogatószám-növelő cím. Kár, hogy nincsenek reklámaim.
Igazából arról van szó, - bár nyolc nap alatt persze körbejárta már a netet - hogy a Radiohead új lemezét úgy dobta letölthető formában piacra, hogy a vásárló döntheti el, mennyit fizet érte. (Quart.hu: Hoppá! Új Radiohead-lemez, hamar, amennyiért akarod.)
Nyilván nem ebből fog a Radiohead meggazdagodni, de marketingnek nem utolsó: már az is tud a lemezükről, aki életében egy számukat nem hallgatta, mint például én. Aztán nem elhanyagolható a tény, hogy ha a szokványos lemezkiadós utat választják, két héttel a kiadás napja előtt már úgyis fent lett volna az egész album az összes torrent-oldalon.
Ami sokkal érdekesebb, az a Telegraph cikke: Radiohead generation believes music is free. És tényleg, mindeninek van valamilyen morális magyarázata, miért tölti le inkább a zenéket, ahelyett hogy megvenné: Drágák a CD-k. Ne rajtam gazdagodjon meg a lemezkiadó. A művész úgysem lát abból a pénzből sokat. Ha letölthetem ingyen, mégis miért fizetnék?
Egy tinenyolc éves sehffieldi diák például 9 pennyre értékelte a Radiohead albumot (forrás a fenti Telegraph-cikk):
Van egy felnövekvő generáció, ami hisz abban, hogy a zene ingyenes. Az összes barátom ismeri a netet, és rendszeresen töltenek le zenéket. Nem hajlandóak kifizetni az albumok alaptalanul magas árait. Viszont ha egy együttes sokat jelent a számukra, megveszik a lemezeiket. A Radioheadnek viszont nicns szüksége a pénzre, úgyhogy mindössze kilenc pennyt adtam az albumukért. És még nem voltak álmatlan éjszakáim emiatt.
A CD-vásárlás inkább már arról szól, hogy valaki támogatja a kedvenc zenekarát. Vagy szeretné biztosan jó minőségben hallgatni a zenéit, hiszen ki tudja valóban hozzáértően dolgozott-e a zene feltöltője. Sőt akkor már inkább valamilyen digitális zeneboltból vásárol az egyszeri zenehallgató. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én egy CD-t maximum addig használok amíg az iTunes lementi a számokat róla, utána úgyis a számítógépről, iPodról hallgatom a zenéket.
Persze a CD-nek van szép borítója, adott esetben füzetecskéje a szövegekkel, szóval előnyei nyilván vannak, viszont ötször annyiba is kerül, mint egy online boltból letöltött album. Az ember a kedvenceit megveszi CD-n, viszont egy széles körű zenei érdeklődést azért gazdaságosabb netboltokkal, vagy ugye letöltéssel kielégíteni.
Utóbbi viszont illegális. Illetve jelenleg általánosan elterjedt rendszer szerint a letöltés maga nem, csak a feltöltés ütközik törvénybe, de mivel feltöltés nélkül nincsen letöltés sem, ezért ez egy alapvetően nem túl jól kigondolt szisztéma. A megosztás technológiája pedig - ha a torrentet nézzük - elég nehezen büntethető, hiszen mindenki le- és feltöltő is egyben. Maga az információs fájl és az ezeket indexelő weboldalak pedig nem törvényellenesek. Úgyhogy mindenki bűnös. Innentől felmerül a kérdés, hogy mennyire reális egy olyan jogrendszer, amiben a fél világ (legalábbis akinek Internet-elérése van) jogsértést követ el folyamatosan. (Tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja hogy még nem töltött le zenét/filmet/sorozatot...)
Ha "elkapnak", akkor pedig sokba kerül: RIAA Wins in First-Ever Jury Trial. (vv ugyanerről magyarul) A cím félrevezető lehet egyébként: nem arról van szó, hogy eddig nem nyertek, hanem csupán eddig mindenki kiegyezett velük valamilyen kisebb-nagyobb büntetésben.
Igazából ami itt a nagy probléma az a technológia, ami minden számítógéptulajdonos asztalán ott van. A könyv-, zene-, satöbbi ipar ugye arra alapozott, hogy ha megvettél egy könyvet vagy lemezt, akkor azt nehezen tudtad lemásolni. Kölcsönadhattad persze, de ebből a szempontból úgy viselkedetek ezek az áruk is, mint minden más tulajdon: ha odaadtad valakinek, akkor te megszűntél tulajdonos lenni. így elég volt az egyszerre több embernek való közvetítést büntetni vagy adóztatni, például rádióállomások ugye.
Ezt bolygatta meg a technológiai fejlődés: kétkazettás magnók például, ahol még számolni kellett a minőségvesztéssel, majd az egész digitális korszak. És innentől ezek a "kézzelfogható" termékek is megörökölték a szellemi tulajdon két fontos ismérvét, nevezetesen, hogy a továbbadással az előző tulajdonos sem veszíti el a tulajdonát, és hogy az új másolatok elkészítésének a határköltsége gyakorlatilag nulla.
Például ha én ismerek egy gyártási titkot és elmondom valakinek, akkor már ketten tudunk róla és nem került semmibe. Ugyanígy egy digitalizált zeneszám megduplázása sem kerül elenyésző rendszererőforráson kívül semmibe, és az eredeti tulajdonosnak ugyanúgy megmarad a tulajdona.
Innentől alapvető probléma, hogy egy megvásárolt CD tulajdonosaként nem birtoklom a másolás jogait. Akkor ez most milyen csökevényes tulajdon? Ráadásul az ehhez való technológia széles körben elérhető. És ez már évek óta ingatja az egész lemezkiadós üzleti modellt, csak idő kérdése mikor roskad össze. Új modellre van szükség, de még nem nagyon tudja senki, milyenre. Annyi bizonyos, hogy a fizikai lemezkiadás egyre életképtelenebb. A digitális javak védelmére született másolásvédelmi technológiákat (DRM) pedig hatalmas ellenérzéssel fogadta mindenki, gyakorlatilag bukottnak tekinthetőek.
last.fm fejlesztések
Nem igazán figyeltem oda a "hivatalos" last.fm kliensre, de egészen szépen fejlesztik. Legfontosabb, hogy most már képes iPod szinkronizálására is, méghozzá sokkal elegánsabban, mint az eddig általam használt iScrobbler. Az iScrobbler az iTunes Recently Played listáját használja a feltöltéshez ahová ugye az iPod is beteszi a rajta játszott számokat. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy amennyiben az iPod után az iTunesban is hallgat valaki zenéket, és csak ezután csatlakoztatja az iPodot, akkor már nem ismeri fel az iScrobbler az iPod zenéit, elveszettnek tekinthetők.
A last.fm saját kliense viszont az iPod belő lejátszási listáját figyeli, így nem veszít el számokat. Minden iPod csatlakozáskor feldob egy ablakot a számok listájával, és minden lejátszóhoz külön account is rendelhető. Én mondjuk örülnék egy olyan opciónak, hogy ne kérdezzen rá minden egyes scrobble előtt, hogy valóban akarom-e. Valamint egyelőre olyan a rendszer, hogy hiába játszódtak korábban a zenék az iPodon, a last.fm oldalon elsőként lesznek kilistázva, igaz megfelelő timestamppel.
Mégis, bár experimental support, kiválóan működik. Van Wines verziója is.
iNdex blogok
Indexközeli blogok úgy látom nem nagy Apple-barátok. Elég csak elnézni a Cellanaplóra, ahol minden második bejegyzés iPhone gyakásról szól. Legutoljára a híres 1.1.1 update ügyében fellángolt nevetséges felzúdulásról adott hírt. Tudniillik, hogy a telefonjukat spaknival megerőszakolva feltörő felhasználók kissé berágtak, amikor a szoftver update papírnehezékké degradálta a telefonjukat. Azt nem tudom mégis mire számítottak, hogy majd az Apple asszisztál a saját üzletének elrontásában?
Aztán ott a Webisztán, ahol iylen címekkel gyűjtik a reklámbevételt generáló hiteket mint "Miért jobb a Zune az iPodnál?" Az Apple közelgő befuccsolásáról szóló random fikázós cikken pedig már a kommenteket is lezárták. Receptnek nem rossz persze, ha ilyeneket látok én is bekattintok, nekik meg pörög(ne) a reklámbevétel (ha nem lenne adblockom).
Az előző húzásuk óta komolyan jó ötlet lenne egy "elégedetlenségi mozgalom" - úgyis nagy divat manapság - amolyan mindenki látogasson idexet, indavideót, bloghut, estébé adblockkal.
Szerintem ez megint az a tipikus magyar mentalitás, hogy ha valakinek pénze van Apple cuccokat venni az tisztességes ember nem lehet, fúj utáljuk gyorsan, meg dobáljuk meg macskakővel. Biztosan lopott, csalt, hazudott.
Arról aztán gyorsan megfeledkezik mindenki, hogy az Apple termékek csak kis hazánkban drágák, a fő piacnak számító USA-ban, Japánban nemhogy nem kerülnek sokba, de teljesen versenyképesek a konkurensekkel. Japánban például el lehet dönteni, hogy az ember vesz Vaio-t ezer giga teljesen haszontalan japán nyelvű szoftverrel vagy egy MacBookot ugyanannnyiért, ami persze japán eredetileg, de három kattintásból rögtön angol lesz az oprendszer. A kompatilbilitásos dologra már csak lagymatagon legyintek, aki szerint Winre minden van Macre/Linuxra meg semmi az kétségtelenül sosem használt mást, mint Wint....
De az Apple persze csődbe fog menni, a Vista lenyomja a Leopardot, OpenMoko és Google Phone az iPhonet, MSN Live Messenger az iPhotot, Zune az iPodot, IE a Safarit, Amazon az iTunest. Mindenki aki másképp gondolja az elvakult Apple-fanboy (fangirl), aki nem tud a tényekkel vitatkozni csak flamel.
Mondjuk az írónak 2007-ben újdonságnak számítottak a személyre szabható emotikonok, úgyhogy mit csodálkozunk.
Webisztán GoldenBlog '07 kategóriagyőztes techblogokban egyébként.
Tags come to WP
Lehet mondhatni, hogy végre valahára, mindenesetre jobb későn, mint soha: a WordPress tíz napja kiadott legújabb 2.3-as verziója sok minden más egyéb mellett tartalmazza a címkék támogatását is. Lehet, hogy ennek folyományaként kigyomlálok vagy átalakítok pár kategóriát majd, de egyelőre csak címkézgetek bőszen. (Visszamenőleg persze ki van zárva...)
Emellett a szokásos - ha valami nem úgy működik, ahogy kellene, szóljatok kérlek.