Karlstad
A húsvéti hosszú hétvégén már el akartunk menni valahová, hiszen a megérkezés óta nem tettük ki a lábunkat Stockholm közigazgatási határain kívülre. A hazalátogatásra továbbra sem volt lehetőség, úgyhogy meglehetősen véletlenszerűen Karlstadra esett a választás mint országon belüli célpontra.
Karlstad Värmland megye fővárosa, Svédország legnagyobb tavának, a Vänernnek a partján fekszik, és a jelképe egy vigyori nap, mivel állítólag az egyik legnapsütöttebb települése az országnak. A város egyik nevezetessége egy helyi pincérlány szobra, aki a legenda szerint mindig mosolygós természete miatt a karlstadi nap (Sola i Karlstad) becenevet kapta.
Közvetlenül a hotel mellett a boltba menet csapott meg a markáns kávéillat. Mint kiderült, a Löfbergs kávénak, amit anno az ideiglenes lakásban vettünk főzni, itt van a főhadiszállása és az egyik pörkölőüzeme. Az első este még működött is, és mivel az egész épület üvegfalú, lehetett nézni, ahogy közlekednek a csomag kavék a futószalagon. Sajnos az ünnepekre leállt a gyártás, így nem tudtuk tüzetesebben megnézni.
A várost Svédország leghosszabb folyója, a Klarälven szeli át. A rengeteg hídja közül a legmenőbb a XVIII. századi Östra bron, vagyis a régi kőhíd (gamla stenbron). Esténként szivárványszínű kivilágítást kap.
Sétatávra a belvárostól található a Mariebergsskogen, egy elég nagy városi park. Az erdős terület közepén egy félig skanzen félig állatkert üzemel (Djurparken Lillskogen). A leírások alapján a tradícionális (középkori) svéd háziállatokat mutatják be; voltak kecskék, nyulak, pónik, és a kedvenceim, a malacok. Ez utóbbiak félig vadon éltek a falvak körül, és amikor kellett, levadásztak egyet-egyet. Egyből az Argricola fekete disznói jutottak eszembe róluk.
A park déli csücskénél a mocsaras rész vízimadarak költőhelye. Magaslesről is lehet őket nézni, illetve van egy kávézó/kiállítóterem a vízparton (Naturum Värmland), ami sajnos szintén zárva volt ezúttal.
Délután megpróbáltunk elsétálni az Alsters herrgård felé, de útközben egy hídépítés miatt jó nagyot kellett volna kerülni, úgyhogy inkább visszafordultunk, mielőtt ránk sötétedik. Nyitva ez sem volt amúgy, így csak kívülről láthattuk volna Gustaf Fröding író, költő szülőhelyét.
Karlstad még arról híres, hogy 1905 szeptemberében itt találkozott a svéd és a norvég delegáció, hogy megtárgyalják a svéd-norvég perszonálúnió felbontását. A háborút sikerült elkerülni, Norvégia békés úton lett független ország.
Mivel a városban ezzel javarészt kimerítettnek ítéltük a látnivalókat, túrát kerestünk. Szintén dél felé találtunk egy útvonalat Hammarön, amről később kiderült, hogy már egy másik község (kommun) része. Távolsági busszal lehetett megközelíteni, amitől erősen hasonlított a projekt egy kéktúra szakaszra. A közel tíz kilométeres körútról később kiderült, hogy egy helyi szabadidőközpont, a Kilenegården, tartja fenn.
Ezek a szabadidőközpontok elterjedtek lehetnek, mert a másnapi séta útvonala is ilyenhez köthető, ez volt a Skutbergets motionscentral. Erre a városi busz járt, úgyhogy az összes szóba jöhető tömegközlekedési formát kipróbáltuk. Nyáron nagyon menő lehet a hely, mert egy hatalmas kemping fekszik a tóparton sátorhelyekkel, lakókocsikkal és bérelhető házakkal: tiszta Balaton. Az erdő meg kísértetiesen úgy nézett ki, mintha telepített lenne, annyira szabályosan álltak a fák. Az állatvilágot egy nyúl képviselte, aki szembejött az egyik kanyarban, láthatóan meglepődött, majd sarkon fordult.
