2020 futásokban
Január utolsó napján talán még belefér egy tavalyi évértékelő a futásra fókuszálva. 2020 sokminden más mellett a sport éve sem lett nálam.
Az év elején még akár edzéstervre messziről hasonlító tevékenységet is végeztem, illetve a január végén elmentem a Téli Börzsöny Trailre. Ez volt az utolsó verseny, amit azóta teljesítettem…
Februárban összesen két alkalommal voltam futni, alig több, mint 10 kilométert összegyűjtve. Ilyen jól sikerült alapozással neveztem be az utolsó pillanatban a Bükki Kilátások 66.5 kilométeres Hard távjára, többek között mert a rövidebb távok már megteltek. Gondolom senki sem lepődött meg, hogy a felénél fel kellett adnom.
A folytatásban jöttek a tavaszi lezárások, minden versenyt töröltek vagy elhalasztottak, a csoportos futásoknak lőttek. Szerencsére legalább időkorlát nélkül lehetett a szabadban sportolni. Mondjuk ennek ellenére sem toltam túl, hetek teltek el mozgás nélkül, miközben a világ összes létező videókonferencia-platformján állásinterjúztam. Ekkor mondtam le az edzéstervezést is.
Csanyával voltunk gerilla VTM-ezni, meg meglátogattuk a BHTCS néhány csúcsát, ezek nagyon szuper beszélgetős futások lettek.
Június elején még próbálkoztam, de utána pörgött föl a Svédország projekt, és semmi energiám nem maradt másra. Azért júliusban elmentem a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail L-re úgy, hogy amúgy több, mint egy hónapja egy métert sem futottam. Bekúsztam a célba, de jóval a hatórás szintidőn kívül.
Augusztusban a végtelen csomagolás és cipekedés mellett még egyszer elmentem Budapesten négy (4) kilométerre, de azóta az új otthonomban, Stockholmban futok.
Szeptemberben főleg Kungsholmen szigetén futkároztam, majd a hónap végén jött egy — remélhetőleg jó ideig utolsó — költözés a végleges lakásba, Södermalmba. Főleg azért tetszett meg a hely, mert alig kétszáz méterre rögtön egy Városliget-méretű park van (Tantolunden). Később felfedeztük, hogy a sziget déli partja egy szuper kavicsos sétaút, egy vasúti hídon átkelve pedig mindössze két kilométer után kezdődik az erdő (Årstaskogen), ami egyenesen természetvédelmi terület. Észak felé van egy cuki másfél kilométer kerületű lakott sziget (Reimersholme), meg egy másik hosszúkás (Långholmen), amin pár nyaraló és csónakház van, amúgy fával borított. Ezek mind körbefuthatóak. Szintén pár kilométer megtételével elérhető a Djurgården, a város talán leghíresebb zöldterülete.
Amúgy is zseniális Stockholmban, hogy az elérhető futóutak 80%-ban vízpartiak, erdeiek, vagy mindkettő. Annak ellenére, hogy sétatávra van a városközpont, rengeteg állattal is lehet találkozni. A víz mellett gémek és kacsák laknak, a parkokban nyulak rohangásznak, de láttam egyik este egy rókát is. A szomszéd erdőben pedig őzekkel lehet rendszeresen összefutni. (Kungsholmenben meg össze-vissza szaladgálnak a patkányok.)
Mivel versenyezni itt sem lehetett, októberben kipróbáltuk virtuálisan, így lett helyi STHLM Loop érmünk. Ahogy kezdtem visszanyerni a formám, ebbe a hónapba és a következőbe belefért egy-egy házi félmaraton is, főleg, hogy meglegyen a Strava badge. Novembert végül 155, decembert 185 összes kilométerrel zártam, amivel már nagyjából elégedett is tudtam lenni.
Később találtam rá a Suunto 3 must-run routes in Stockholm cikkére, amiből az első már a házi útvonalammá vált akkor. Felkészül Lidingö: kicsit messzebb kell hozzá menni, lehet kalandosan komppal, de a lakáshoz legközelebbi piros metró pont Ropstenig visz.
Maradéktalanul azért nem vagyok boldog, jó ideje 2020 volt az első év, hogy egyetlen maratont sem futottam. Nagyon remélem, hogy az idei stockholmi már meg lesz rendezve, meg eljutok haza az UTH-ra is. 🤞🏻