jobban teljesít
Még a maratonon elegyedtem beszédbe egy amerikai lánnyal, aki a BME-n tanul csereprogram keretében. Megmutatta a blogját, ahol az európai élményeiről számol be az otthon maradottaknak. Nemsokára megy vissza haza, és az ennek apropóján írt bejegyzése egészen tanulságos. Ilyen tapasztalatokat szűr le egy amerikai diáklány:
Sok magyar nagyon kevés pénzből gazdálkodik, nincs autója vagy háza, és nagyon egyszerűen él. A napi egy bevásárlás során csak az arra a napra szükségeset veszi meg. Az emberek megérkeznek, amikor megérkeznek, nem feltétlen időben, de ez elfogadott, mert sosem lehet tudni, mennyi időbe telik aznap a tömegközlekedéssel az út. A kollégiumban nagyon alacsony életszínvonalon éltünk, minden alkalommal úgy vittük a papírt a vécébe, és nem mindig volt folyóvíz a konyhában a főzéshez. Néhanapján volt wifi, máskor nem. Olykor 27 fok volt a szobában, volt hogy 15. Nehéz volt olyan helyen élni, ahol az egykor természetesnek vett kényelem nagy része hiányzott, viszont megértettem, mi az igazán fontos az életben. Nem a pompás életvitel, hanem élvezni azt, amid van, és örülni azoknak az embereknek, akikkel ezt megoszthatod.
Szegénynek senki sem magyarázta el, hogy a vezetékes víz hiányának neve is van: rezsicsökkentés.