Paper
A mivel szembesül a külföldi Magyarországon témával kapcsolatban először Brainoiz mini-írása jutott eszembe a reptéri éjszakai buszról, aztán elmentem boltba.
Két külföldi nő állt mögöttem a kasszánál, ami a Népszínház utcai Teszkóban nem ritka esemény. Én már pakoltam el az árut, amikor feltűnt, hogy valami problémájuk van. A pontosan nulla idegen nyelvtudással rendelkező pénztáros kislány azt próbálta nekik elmagyarázni elgesztikulálni, hogy nem fizethetnek Euró érmékkel, csak bankjeggyel.
Akadt rögtön segítő, egy fiatal srác, aki mögülük kiállva lelkesen elkezdte felvilágosítani őket, hogy csak papert tudnak használni. Úgy tűnt, a két idegen nő sem beszél túl jól angolul, de lassan kezdett átmenni az üzenet, mert előhúzták a legkisebb címlet papírpénzt, az öteuróst. Gondoltam, jelzem, hogy a szó, amit keresnek, a note, de annyiban hagytam.
Néztem, mit vesznek—egy ásványvíz—70 Forint. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy karmajavító projekt lesz, és inkább kifizettem helyettük a vizet, minthogy lerabolják őket a kisboltokra jellemző átváltási árfolyammal. A nőknek megpróbáltam kicsit pontosabban elmondani, hogy mi miért történt, de nem tűnt úgy, hogy értenék. Végül (meg)köszönés nélkül távoztak is. A pénztároslány viszont nagyon hálás volt legalább a közbelépésért.
A kosaraknál megbeszéltük egy másik külföldi csávóval (ilyen multikulti hely ez a nyolcker), hogy hát igen, idióta a rendszer, és mennyire nem beszél nyelveket senki.
A külföldiek sem voltak túl előrelátóak persze. Nem is értem, hogy gondolták, hogy érvényesülni fognak így egy országban, aminek a hivatalos pénzneme nem az Euró.