Little Talks
Hányszor hallottam már én is azt a közbevetést, amikor elkezdtem lelkendezni, hogy "én utálok futni". Vagy az "én ötszáz méter után holtan esnék össze" mondat valamilyen variánsát. És persze, hogy ne kényszerítsem már semmire, ezt utálja, neki nem megy, hagyjam békén.
Pedig nekem aztán teljesen mindegy ki mennyit és hogyan mozog, vagy tölt fotelben, ágyban. Eszem ágában sincs rávenni senkit a futásra. Viszont én élvezem, és szintén nem tervezem abbahagyni a lelkes beszámolókat ezzel kapcsolatban.
Minden meggyőzési szándék nélkül azért azt elmesélem, hogy amíg nem szerelmesedtem bele a Nike+iPod kütyüpárosba, tőlem is valami a fentihez hasonló válaszra lehetett számítani. Hamar kifulladtam, az iskolai Cooper-teszt gyűlöletem tárgya volt, és soha senki sem tartott sportosnak.
Akkor mire fel ez az egész? "Why do I keep hitting myself with a hammer? Because it feels so good when I stop" és persze önmagamért.