焼き芋
Csikós Zsolt biztosan volt Japánban, mert szuper cikket írt a batátaárus autókról.
A satsuma-imo (薩摩芋) magyar neve igazából édesburgonya, - bár gyökér, nem krumpli - és mi is inkább lekrumplizuk anno kint. Az íze és az illata is a sült gesztenyére emlékztet, és a másik ismérve, hogy iszonyú laktató. A boltban még megkívánt szép nagy darabot néha alig tudtam megenni.
Autóból nem igazán vettem, viszont az áruházak aljas módon mindig kitettek egy mobil sütödét, amikor szezonja volt, úgyhogy az egész boltot belengte az édeskés finom illat. Lehetetlen volt nem venni.
Az én mobilárus-élményeim inkább a takoyakihoz (sült polipdarabkák) köthetők. A környékünkön egy olyan jármű dolgozott, aminél a platón lévő sütő kéményére szerelt a csávó egy sípot. Az eredmény egy halálosan idegromboló állandó magas hang volt, amit órákig kellett hallgatni, általában este. Az első alkalommal fél óráig kerestem a szobában a sípolás forrását, mire rájöttem, hogy kintről jön.
Visszatérve a yaki-imora, a Totalcar elhatározta, hogy az idei Oldtimer Expon a régi japán autókat mutatják be, és nem mellesleg összeraknak egy mobil yaki-imo árus kistehert is; tényleg pont ilyen játékautó benyomást keltő Daihatsuk rohangáltak mindenütt. Valamint elismerésre méltó az alaposság, ahogy a csapat fél Európát bejárta a megfelelő imo után kutatva, érdemes elolvasni a Belsőség-cikket. Egészen kedvet kaptam nosztalgiázni, csak ne lenne 2300 a belépő...