Of Bikes and Men
Biciklivel közlekedni jó.
Gimnázium végén is már biciklivel jártam suliba amikor nem volt nagyon tél, és Japánban is volt annyira szuper összteleszkópos mountain bikeom, amilyenre talán soha többet nem jut. Mindenesetre egyértelmű volt, hogy Pestre is kell.
Végül Schwinn-Csepel Landriderem lett, ezüst-kék. (A képen lévővel ellentétben 21 sebességes.) Igen, tudom, hogy van Bikemag apró, és konzultáltam olyan emberekkel, akik értenek is a témához. A döntő érv az volt, hogy egyrészt nem szeretnék sok extra járulékos költséget (használt bicikli forgalomképessé tétele), és később kellemetlen meglepetéseket, hogy valami idő előtt elromlott rajta. Ezen van gyárilag sárhányó, lámpa, csak lakatot és sisakot kellett beszerezni. Majd ha gazdag és képzett leszek, jöhetnek a profibb darabok.
A kormányváltó valóban nem túl jó darab: iszonyat pontatlan, és az első nem három fix állású, hanem fokozatos, így vagy megtanulom érzésből, hogy mennyit kell rajta tekerni, vagy lenézek. A hátsón pedig állítani kéne, mert teljesen össze-vissza két fogaskerék közé vált, és ugrál menet közben.
A műanyag pedált még nem törtem le, viszont - főleg vizesen - csúszik, mint az istennyila. Fogok én még emiatt esni, úgy érzem.
A harmadik fájó pontom a kormány rögzítése, aminek a szöge a villához képest állítható. Csak épp a meghúzhatatlan (mondjuk célszerszámom sincs) csavar miatt használat közben fokozatosan konyul lefelé, egészen a kormányozhatatlanságig.
A váz viszont nagyon masszív. Tetszik, hogy van csomagtartó, bár még nem kellett. A dinamós lámpa meglepően jól működik, és a 28-as kerekekkel lehet tépni. Defektem még nem volt, de félek tőle, mert házilag nem tudnám javítani.
Viszont a dugóba rekedt autók között a Körúton nyomulni, na az menő. Ajtótól ajtóig gyorsabban odaérek a munkahelyemre, mint villamossal, és nem kell hajléktalanokkal együtt utazni. A cégnél van bekamerázott és porta által rálátott biciklitároló, illetve a Corvinus minden épületénél is találtam lezárókat. Edzésen meg egyszerűen beviszem az iskolaépületbe.
A nonpluszultra a biciklivel futni menni projekt, aminél egyelőre csak az a gáz, hogy a sisakot nem tudom hová tenni, és persze elfelejtettem elhozni otthonról a kis sodronylakatot, amivel a géphez köthetném. Ugye csak azt nem lopják el, ami nincs bebetonozva, illetve ha van daru, akkor azt is.
A hideg nem zavart, a hónap elején a reggeli mínuszokban is tekertem. Esőben eddig nem sokat kellett, és a katonai esőkabát továbbra is tökéletes, viszont a lábamra kell majd valami, mert ha nem csak szemerkél, hanem folyik is, akkor nagyon hamar át fogok ázni.
A Petőfi hídról egy este le akart dudálni egy kisbusz, ami egyrészt azért volt vicces, mert olyan üres volt már akkor a pálya, hogy simán kikerülhetett volna, illetve nem tudok olyan szabályról, hogy hídon nekem az egységnyi gyalogos szélességű oszlopokkal nehezített járdán kellene közlekednem.
Mondjuk autóvezető kollégáim is már megjegyezték, hogy a kerékpáros utálatos egy dolog, milyen sok biciklis nem ismeri a KRESZ-t, és hasonlók. Feel the love.
Szerencsére majdnem egészen a Fliatorigátig van bicikliút, amit viszont nagyon tönkretesz a metró- és hídépítés. A BME előtt gyakorlatilag nem lehet elmenni jelenleg, a Margit hídnál pedig nem értem hova van átvezetve elvileg az út. Amíg a kilencvenmilliós lyukat át nem adják, marad a szűkített úttest.
Az sem túl szerencsés, hogy a Duna-parton a kerékpárút sokáig a járdával közös. El tudom képzelni, mennyien bóklásznak arra, ha jó az idő. És természetesen a gyalogos nem nézi a felfestést.
Az Árpád hídnál elsőre eltévedtem. Horror a kirakott vaskerítés, ami leszállásra kényszerít, és az is, hogy rávezetnek a macskakövekre. Edzés után hazafelé a felüljáróra feltekerés sem volt már annyira kényelmes.
Ha nem rohadna le a telefon a GPS alkalmazásoktól, érdekes lenne a Nike+ mintájára kipróbálni egy erre kitalált követőt. MotionX appom van, de még nem használtam.
Ezek az első két hét tapasztalatai. Már alig várom, hogy tavaszabb legyen, amikor kevésbé kell beöltözni, és többen járnak biciklivel. Bérletem nincs, úgyhogy én már így közlekedem mindenhová.