Re-Gaining Unconsciousness
Darthwalk kérdezte, hogy van-e olyan huszas éveiben járó, aki magánnyugdíjpénztári tag marad. Én írtam, hogy igen. És hogy miért. Ott és akkor egy hárompontos listát szedtem össze, de úgy gondolom, a téma megér egy részletesebb kifejtést.
Tehát én maradok a magánnyugdíjpénztáramnál. Azért mert nem kívánom támogatni a jelenleg regnáló politikai erőt a csendes behódolás szintjén sem. Azért mert a saját világképemmel, elveimmel nem lenne összeegyeztethető a visszalépés. Valamint azért mert nem gondolom úgy, hogy mindenképpen jobban járnék a visszaváltással.
Lássuk az észérveket először. 27 éves vagyok. Amikorra én nyugdíjat kapnék az állami rendszerből, Orbánra és csapatára maroknyian ha emlékezni fognak. Ki tudja addig hány abíciózus kormány fog "forradalmat" csinálni. Az állami nyugdíj is pont annyira biztos, mint a kutya vacsorája.
Az állami nyugdíj saját számlán van, de mégsem. Örökölhető, de mégsem. Magántulajdon, de mégsem. Mi van, ha egy évig sem húzom a korhatár után? Mi van, ha sosem házasodok meg, vagy ha nem lesz gyerekem? Ráadásul közel sem azt kapom vissza, amit befizettem: majd kiszabnak valamennyit.
Arról nem is szólva, hogy az állami nyugdíj virtuális: majd az akkori közös üstbe pénzt bedobálóktól függ az egész. Nem irigylem azokat a nyugdíjasokat, akikre ujjal mutogathatnak a fiatalok, nézd, az a trottyos az én fizetésemből veszi a csirkefarhátat.
Én szeretem azt hinni, hogy a világ nyitott, nincsenek határok. Amint az országhatáron kívül helyezkedek el, a hajamra kenhetem a ledolgozott éveket, ami az állami nyugdíjat illeti. Azt is hiszem, hogy az ember a saját szerencséjének a kovácsa, és alapvetően önmagára számíthat. Bízom a saját jövőmben. Az állami nyugdíj csak röghöz kötne.
Nem tudom, megvan-e, amikor Mel Gibson karakterét kérdezik a Hazafiban a háborúzni vágyó déliek, hogy na és az elvek, amire az a válasza, hogy apaként nem engedheti meg magának az elvek luxusát. Hát nekem se kutyám se macskám. Se gyerekem se feleségem se barátnőm. Saját magamért felelek, a saját jövőmet teszem kockára. Megengedhetném magamnak akár pusztán elvi alapon a "polgári engedetlenséget", amúgy.
A kétharmad megszerzése óta nem látok mást, csak izomból kormányzást. Kapkodó törvénykezést, arcpirítóan pofátlan nyilatkozatokat, gátlástalan hatalomvágyat. A karikatúra nem túlzás, csak az ősemberre én nem azt írnám, Ungarn, hanem hogy Regierung. Ezek az embereknek etikátlanok, nincs stílusuk, alkalmatlanok az ország irányítására. Ezeknek nem adom oda a pénzem.
A nyugdíjpénztári magánvagyon (szerintem az) államosítása (szerintem az) egyszerűen zsarolás. Remélem, hogy akiknek ez a feladatuk, bebizonyítják, hogy alkotmányellenes. Vagy ha az nem, akkor azt, hogy az európai közösségi jogba nem fér bele. Utolsó mentsvárként azt, hogy sérti az egyetemes emberi jogokat. És akkor majd visszacsinálják. Utópia? Mindenki döntse el magának.
Nincsen sok pénz a mnyp-számlámon. Lehetne mondani, hogy így könnyű. De azért ne felejtsük el, hogy ezzel kizárom magam a jövőbeni állami nyugdíjnak még a lehetőségéből is (jelen értelmezés szerint), illetve visszalépő honfitársaimmal ellentétben mindenféle juttatás nélkül vonják le ugyanazt a járulékot tőlem is. Minden állat egyenlő.
Na ezért maradok. Ha valaki szeretne nyilatkozatot tenni, akkor ajánlom Harder leírását.