sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

Little Brother, avagy az ingyenkönyv kritikája

Wednesday, 14 May, 2008 - sesam

Sajnálom, hogy pont akkor gyengélkedett a site, amikor a Little Brotherről számoltam be. Aki lemaradt: a Little Brother Cory Doctorow legújabb, fiatal felnőtteknek szóló regénye, amit a CreativeCommons licensz alatt tett mindenki számára ingyenesen letölthetővé.

A történet szerint Marcus, aki a nem is olyan távoli jövő amerikájában középiskolás, rosszkor van rossz helyen egy terroristatámadás alkalmával. A fiúnak ezután egy perc nyugta sem lehet a Nemzetvédelmi Hivatal zaklatásától, miközben a világ, melyet ismerni vélt, a feje tetejére áll körülötte. 

Nos, teljesen egyet kell hogy értsek Neillel, aki a következőket írta: "Csodálatos és fontos könyv. Annyira, hogy a hibái ennek fényében tulajdonképp elhanyagolhatóak".

Mert hibák vannak. Nem egyszer éreztem erőltetettnek a lazának szánt beszólásokat, a geek szubkultúrára való referenciákat.

Sokat szerepelnek benne ma is létező termékek, szoftverek. És mindamellett, hogy én is nagy híve vagyok a szabad forráskódú programoknak és az ingyenességnek, nem tudtam nem reklámnak tekinteni ezeket az intermezzokat. Ráadásul ezek a programok és hardverek a könyv végéig rendszeresen felbukkannak, mindig egy-egy eposzi jelzőként alkalmazott dicsérettel vagy cinikus gúnynévvel. Igen, értjük, hogy a szerző mit preferál, de a szabadság nevében hadd döntse el az olvasó, hogy mi a neki szimpatikus.

Bonyolult filozófiai kérdéseket feszegetésekor is volt hasonló érzésem: mintha az író tanítani akarna. A saját mondanivalóját adja a "jók" szájába, és ettől kevésbé lesz regény mint inkább prédikáció a könyv. Márpedig, ahogy a Fireflyból is tudjuk...

Book: I am a Shepherd. Folks like a man of God.
Mal: No, they don't. Men of God make everyone feel guilty and judged.

Nem csak egy üdvözítő út létezik. És sajnos túl fekete-fehér ebből a szemszögből az írás. Nincs igazi vita a két oldal között. Maximum Marcus apja az, aki elviekben a jó oldalon áll, mégis egy darabig a másik fél retorikáját szajkózza. Ezt azonban betudja a könyv a fia vélt elvesztése miatti időszakos megzavarodásnak.

Persze megértem a szerzőt. Sokszor engem is bosszant, hogy milyen felelőtlenül és tudatlanul használják az emberek a rendelkezésükre álló technológiákat. Bár több ember használna sztenderdspecifikus böngészőt. Könnyebb lenne az élet, ha mernének stabilabb operációs rendszert telepíteni. Ha ésszel használnák az internetet. Mennyivel szélesebb körben terjedhetne a kultúra a szabadon elérhető tartalmak növekedésével.

Ha ifjúsági regényként nézzük, valóban fontos, hogy a fiatalok minél előbb tisztában legyenek a fentiekkel. Hogy elgondolkozzanak kicsit. Én már néha más szemmel néztem a szereplőket... lehet, hogy kiöregedtem?

És a fenti problémák ellenére azért meg kell hogy valljam, rendesen odaültetett a MacBook elé. A történet korántsem annyira kiszámíthatóan csavarodik, mint azt gondolnánk. Nagyon ritkán lassul csak be az események sodrása. A sztoriba csepegtetett információmorzsák, érdekességek pedig szinte hajtják az embert, hogy további kutatásokat végezzen.

Végig élveztem az olvasást és melegen ajánlom (nyelvet ismerő) fiataloknak és lélekben fiatal idősebbeknek.

A könyv elején a szerző arról is értekezik kicsit, hogy miért éri meg neki az ingyenes osztogatás:

"For me -- for pretty much every writer -- the big problem isn't piracy, it's obscurity. [...] Of all the people who failed to buy this book today, the majority did so because they never heard of it, not because someone gave them a free copy."

Tehát az írók számára nem a kalózkodás a probléma, hanem az ismeretlenség. Az emberek nem azért nem veszik a könyveiket, mert ingyen is meg tudják szerezni, hanem mert fogalmuk nincs róla, hogy létezik egyáltalán.

Ez rímel azzal, amit Paulo Coleho - talán a leghíresebb ingyenesen közzétevő író - vallott:

"...egyenesen jót tesz a könyveladásoknak, ha a művek online, ingyen is elérhetőek. (hh)"

Gondoljon csak mindenki bele, hány írót ismert meg úgy, hogy megvette a könyvét látatlanban a könyvesboltban. És hányat úgy, hogy valaki kölcsönadta neki a kedvenc könyvét? Ki az, aki már vett úgy könyvet, hogy valahogyan elolvasta, kölcsönözve vagy a netről letöltve, és utána úgy döntött, kell neki egy saját példány?

Az a lényeg, hogy az emberek olvassanak. Ha senki sem olvas, nem is vesznek új könyveket. És nincs annál egyszerűbb módszer ami olvasásra buzdítaná az embereket, mint az ingyenes könyv.