errr, stuff I guess
Vannak emberek, akik aktívak. Mindig csinálnak valamit, küzdenek, próbálkoznak. Nekem ez mostanában nem megy...
Valószínűleg ezért is unalmas ennyire a Journal. Azon kívül, hogy néha beszédelgek órákra, ahol vagy megszivatnak vagy nem, más nemigen történik.
Nagyon vicces, hogy régen érdekeltek dolgok, sőt. Általános iskolás koromban állandóan versenyeztem, mindenféléből. Még hittem olyasmikben, hogy érdemes jól tanulni, meg hogy lehet belőlem valaki nem átlagos. Mostanában viszont leginkább semmi sem foglalkoztat.
Persze szeretem a filmeket, TV sorozatokat, zenét, de ez ugye szórakozás. Elvacakolok számítógépekkel, internettel, de ezekől is pont annyit tudok csak, hogy belássam, egyáltalán nem értek hozzájuk rendesen. Állítólagos jövőbeni "szakmámat" - vagy minek nevezzem - meg inkább ne is feszegessük. Egy japán egyetem elvégzésével talán egy otthoni elsőéves szintjét megüti talán az ember, de nem biztos. Ezen felül én magam semmi produktívat nem csinálok. Már mióta nem tettem le az asztalra semmit.
Sportolhatnék például, de az ugye itt Japánban 部活-t (bukatsu) jelent, abból meg, köszönöm, nem kérek. Különben is huszonvalahány évesen már értelmetlen belekezdeni bármibe is komolyabban. Bohóckodok futással maximum. Hobbim sem nagyon van. Hacsak nem számítjuk az eszement időpocséklást, amit MMORPG-knek neveznek.
Ennek az egésznek majd az lesz a fénypontja, amikor 1-2 kredittel híján leszek a diplomakövetelményeknek, és saját költségen maradhatok még itt egy félévet. Ha kibírom.
Irigylem azokat az embereket, akik tehetségesek valamiben. Ők tudják, hogy mit érdemes kezdeni az életükkel, nincs ez a szenvedés.
I'll see you on the dark side of the moon.