Haribo macht Kinder froh
Na megint Japánban.
Az úton nem sok történt. Még Ferihegyen kipróbáltam az óriási "free pannon wlan" plakátok hatására az internetet, de nem ment. Nem adott IP-t a DHCP. Persze lehet, hogy csak az OSX-et szűrik így. Mondjuk az egészet épp átépítik Schengen miatt ugye, szóval lehet, hogy csak ideiglenesen volt rossz. Amúgy még mindig megvan az a hülyeség, ami télen, hogy a 2A terminálon kell becheckelni, de a 2B-ről megy a gép. Ugyanígy hiába szálltunk le Frankfurtban az euroövezetben, a busz átvitt minket az EU-n kívüli terminálra kiszálláskor. Mondjuk ez most pont jól jött, mert a japán gép természetesen onnan indul.
Ja, meg azt még elfelejtettem, hogy a Lufthansánál van online check-in, 24 órával a gép indulása előtt. Roppant kényelmes, otthon az ember kiválasztja a (lehetőleg vészkijáratnál lévő és folyosói) ülést. (Nem, nem félek a repüléstől, de ott több a lábtér.) Aztán van egy masina a reptéren, ami a kártyát bedug - megnyom gombot bonyolultságú folyamatot követően kiköpi a beszállókártyákat. Neat.
A Frankfurt - Osaka gépet pedig felturbózták ülésenkénti monitorral. Nagyon nem mindegy ám, hogy az ember azt néz, amit akar, vagy amit lenyomnak a torkán a látószög miatt az ülések feléből nézhetetlen közös LCD-ken. Saját monitort eddig csak a Cathay Pacificnél kaptam. (Legjobb társaság eddig, amihez volt szerencsém.)
Aztán nem volt vicces, ahogy a gép 80%-át kitevő japánok tíz perc alatt átmentek az útlevél-ellenőrzésen, mi lesser beings meg egy órát fotózkodtunk. A vámos viszont még csak nem is beszélgetett velem, csak integetett, hogy menjek. Mentem. Szoktak amúgy kérdezgetni, főleg miután rájönnek, hogy valamit azért makogok a nyelvükön. És most van ez az új dolog, hogy ki kell tölteni egy nyilatkozatot, hogy nem hozol be veszélyes anyagokat, drogot, sok pénzt, húst... Nyilván nem, biztos úr. Szójából van.
Keleten a helyzet változatlan.