educatio
Tényleg nem szoktam beidézni ilyen hosszú dolgokat (ugye?), de ez egyrészt nagyon jó, másrészt meg hiába linkelném, szerintem sokan nem kattintanának rá (vagy igen?). Meg akkor lett volna egy pársoros bejegyzés megint. Amúgy innen: Az edukált felhasználók aranykora. (Mondjuk szerintem nem a Google a válasz a világ problémáira, de attól még lehet szeretni. Néha.) (Ja, és továbbra sem lehet rendesen linkelni a NOL cikkeket.)
Pár mondat arról, hogy miért is annyira buta a pécés világ. Az egykor a technikai haladás, az informatikai forradalom szimbólumaként használt pécé mára megbízhatatlan, rosszkedvű és paranoid eszközzé vált. Ha bekapcsolom, a vírusirtó ellenőrzi a tűzfalat, az operációs rendszer lövi le a böngészőt, a böngésző kikapcsolja a letöltést, a tűzfal kiszűri a vírusirtó frissítőszoftverét és így tovább. Egy frissen telepített pécén legalább négyszer, de inkább negyvennégyszer kérdeznek rá különböző szoftverek, hogy tényleg azt akarom-e tenni, amit akarok, tényleg le akarom tölteni, tényleg futtatni akarom-e satöbbi, gyogyósnak néznek és vegzálnak, ahelyett, hogy megoldották volna ezeket a biztonsági problémákat, amelyeket valószínűleg már Neumann János megoldott hatvan évvel ezelőtt. Aztán töltsünk le egy printerdrivert, miszerint eszközmeghajtót, amely a szoftvervilágban kábé százas szeg bonyolultságú eszköz, ennek ellenére már annyi megabájtot foglal, amennyi memórián tíz éve még műholdrendszereket vagy nukleáris létesítményeket kezelő szoftverek futottak. Letöltjük a printerdrivert, amihez előbb még a böngésző, a tűzfal és a vírusirtó ellenállását is meg kell törnünk, futtatjuk az oprendszer és a tűzfal tiltakozása ellenére, ezután a frissiben letöltött drivernek első dolga, hogy futtatja a "szoftver frissítését végző programot", és a szoftver frissítését végző program rákérdez, hogy nem akarom-e frissíteni a szoftver frissítését végző programot. Nem, nem a drivert. Hanem az azt frissítő programocskát. Halál komoly. Rögtön a letöltés után. Ha ez nem a szoftveripar agyhalálának a jele, akkor micsoda? Képzeljük már el, hogy veszünk egy kalapácsot, amelyen rögtön a vásárlás után fejet kell cserélni, de mielőtt fejet cserélünk, a fejcseréhez használatos eszközt, mondjuk azt a kis éket, amit majd a nyél végébe verünk, le kell cserélni. (Majd később, a már működőképes állapotba hozott kalapács minden szög beverése előtt fölsikolt, és megkérdezi, hogy tényleg be akarom-e verni ezt a szöget, és tisztában vagyok-e annak a kockázatával, hogy a kezemre üthetek, a szög elgörbülhet, elrepedhet a léc satöbbi.) Megőrülnénk, nyilván.