call me Murphy
Megszakítottam a szép sorozatot. Azért nem volt rossz, ugye? Tizenhat napig folyamatosan napi bejegyzések.
Tegnap is akartam írni, de elment a kedvem. Ugye bevezették nálunk is az online tárgyfelvételt. (Azt hinné az ember, hogyha valahol, akkor itt már előbb sor került volna erre. Mindenesetre a magyar valósággal ellentétben a mi rendszerünk működik is, és villámgyors.) Ezzel szemben viszont még mindig kötelező, hogy az ember egy papíron is leadja az órarendjét. Gondolom az informatikai rendszer megzakkanása esetére... bár erre már feltalálták a biztonsági mentés nevű szuper trükköt. Mindenesetre a tárgyfelvételi szoftver olyan okos, hogy még nyomtatni is lehet belőle ilyen papírt.
De nem a jogi karon. A mi begyepesedett karunkon csak a kézzel írott változatot fogadják el. Éljen a huszonegyedik század.
Na, a lényeg, hogy nekem ezt sikerült elfelejtenem.
Elmentem hát malackához az officeba. A kedvenc új leányzóm apagyilkosoknak szánt pillantással közölte, hogy minél hamarabb pótoljam ezt az óriási hiányt, valamint mellékeljek egy kérvényt, amelyben leírom, hogy miért felejtettem el leadni a papírt.
Ilyet se kértek még tőlem a három év alatt. Meg mi az hogy miért felejtettem el? Elfelejtettem és kész... Én már akkor sejtettem, hogy fogalma sincs mi van, ilyen kérvényekkel maximum akkor kellene operálni, ha valaki az egész tárgyfelvételről lemaradt. Nade nekem megvolt az összes tárgyam a számítógépes rendszerben, csak az írott változatot - amit nem használnak ám semmire - hagytam ki. Viszont mit mondhatok neki? Hogy hülye? (Az.)
Tegnap megírtam a kérvényét. Azért ez így túl egyszerű lenne, úgyhogy nem vittem magammal a laptoptöltő egy darabját (a cserélhető konnektorfejet). A többi sejthető, laptop lemerült, persze rajta a file, amit így nem tudok kinyomtatni. Sebaj, legalább iPodom van, zenés gimnasztikaóra keretében hazamentem, majd visszamásztam az egyetemre (hűséges sesamhu-olvasóknak itt déja vu érzésük lehet).
Az officeban a két csajszi akik a tárgyfelvételt intézik épp csak fennhangon nem röhögték ki a kérvénnyel ellátott papírom. Meg is kérdezték, hogy ugye megvannak a tárgyaim a gépben. Mondom meg...
Norbi (nyelvészet) és Siilen (BA) is jót szórakoztak a sztorin. Ők sose adnak be ilyen papírt. Ha mégis, akkor elfogadják nekik a nyomtatottat.
Ma reggel viszont tűző napra ébredtem és kék égre. Rálestem a weather widgetre a MacBookon: 20 fok. így mindössze egy pólóban és a helyzethez képest vidáman indultam a halálszar órámra.
A kilencven perces óra alatt - mint egy filmben, komolyan - gyökeres változás állt be az időjárásban: besötétedett és nekikezdett vadul zuhogni. Tekintve, hogy ez az egy órám volt, a hazaúton sikerült bőrig ázni.
Azért rávettem magam, hogy elmenjek boltba ezek után. (Az éhség nagy úr.) Aztán hazajöttem és elmentem még egyszer, mert az első alkalommal nem vittem pénztárcát.
U.I.: Valamit adnak a pénztárosoknak az Oasis-ban, most már biztos. Az 1527-es végösszegre kitett 2030 yenemből a csaj besöpörte a két ezrest, és fél tonna aprót akart visszaadni...