egyetemről jelentjük
Nagy örömömre átépítik a kokubunt (国際文化学部). A hely eddig is inkább emlékeztetett ipartelepre, mint egyetemre, nade most a felújítás megadta a kegyelemdöfést. Ha lehet még nagyobb a tömeg is. (Ide jár az összes elsős az alapóráira.) A termek is tömve vannak egyelőre, meleg van és emberszag. A légkondi fali vezérlője szépen le van lakatolva egy dobozba, nehogymár az illetéktelen tanulósereg buherálja. Igazán örülnék, ha végre sikerülne kikerülnöm a vágómarha-oktatásból...
Idén egy vagon órám van a kokubunon, pedig már azt hittem sikerült megszabadulni a helytől.
A második órán a tanárnak volt annyi esze, hogy bekapcsolja a légkondit. Sajnos ez sem bizonyult elég erősnek, hogy elnyomja a mellettem horkoló csapat csapzott csókát, akiknek szerintem sport volt az előző órájuk...
A prof amúgy azt is elmesélte, hogy az új egyetemi policy szerint kötelező vizsgát tartani minden órán. Úgyhogy vége a beadjuk a report-ot és kapunk jegyet típusú tárgyaknak. Mondjuk nekem eddig is több vizsgám (és végi tesztem) volt, mint bármelyik ex-nyelvtanfolyamtársamnak.
Valamint e hónaptól az ösztöndíjunk mindössze nyolcezer yennel lesz kevesebb. Az indok a szokásos, defláció és csökkenő árak. A rizs biztos olcsóbb, meg a nyers hal, vagy nem tudom, de a büfében minden ital átlagosan 10%-kal drágább az előző félévhez képest. A mesterképzésben részt vevők pénzét is megnyirbálták, lassan annyit kapnak csak, mint az alapképzésesek pár éve. Ez különösen azért kellemes, mert az ember harmadévesen nem háborodhat fel, hogy a 'zédesanyátokat, megyek haza... illetve megteheti, de akkor nincs diploma.
A harmdik órán legalább net van (elértünk a jelenig) (kokubunon teremtől függ), de a VPNt úgy konfigurálták, hogy az MSN-en kívül más IM nem tud csatlakozni. Logikus.
Nyafogást hallottak.