csiki-csuki
Vicces. Abe először fogadkozott az APEC találkozón, hogy lemond, ha nem kap hozzájárulást a parlamenttől az Amerikát segítő afgán misszió kiterjesztéséhez (Japan PM may quit over Afghan row). Aztán gyorsan visszavonta, és közölte, hogy mégis marad, ha törik, ha szakad (Japan's embattled PM vows to stay). Majd hirtelen lemondott, ráadásul az ominózus parlamenti szavazás megtörténte előtt (Japanese prime minister resigns). Később kiderült, hogy az egészségi állapota nem az igazi, kórházba is került (Japanese PM admitted to hospital). Jó hát ez utóbbi vagy igaz, vagy nem. Vagy épp kapóra jött a pártnak vagy nem. Vagy tervezték már egy ideje vagy nem. De az is lehet, hogy nem ezt tervezték, és tényleg nem bírta tovább a ganbarást.
Amúgy megválasztása óta állt a bál, problémák voltak a nyugdíjjal, mindenféle renitens miniszterekkel, akik sötét ügyletekbe keveredtek...
A rendszerben egyébként az a vicces, hogy ha az LDP kijelöl valakit, az automatikusan miniszterelnök lesz. Persze az ellenzék nyomul, hogy legyenek választások, mert az LDP folyamatos bukdácsolása a nép elégedetlenségének a jele.
A japán politikai rendszerben a legszebb, hogy maguk a japánok se nagyon értik mi miért történik. Amolyan kis naivan elvannak a biztonságos országukban, csak legyen nyugdíj meg rizs a boltban és kis gazdasági növekedés. Sokkal kevésbé tűnnek aktívnak, mint például otthon. Tudtommal gárdájuk sincs. (Megjegyzendő, hogy a politika meglehetősen belterjes is.)
A világnak ezen a felén is a nacionalizmus dívik.