Die Hard 4.0
Die Hard 4.0 debuts in Japan. Ó bizony. Abban az országban, ahová - bármilyen hihetetlenül is hangzik - a legtöbb film később jut el, mint közép-kelet-európai kis hazánkba. Ugyan a hivatalos release date június 29, viszont 23-án beiktattak néhány világpremier előtti előadást a "japán fanoknak"...
...akik mellesleg nem tudom hol bujkáltak. Ugyanis, ismétcsak, ez az az ország, ahol egy Die Hard pre-screening premier előtt egy héttel félházzal megy. Mi több, úgy tűnik kihelyezett nyugdíjasklub találkozóval is egybekötik a dolgot: nem viccelek a nézőközönség átlagéletkora 70 év volt, és csak azért nem 80 mert mi Norbival rontottuk a statisztikát.
Persze mindez rögtön mellékes lett amint feltűnt az ismerős tar fej a vásznon. Az időközben detektívvé avanzsált McClane-t már az első két percben verbálisan felpofozza a saját lánya, aztán az este betetőzéseként elzavarják, hogy gyűjtsön be egy hackert... hiába, ezek a napok úgy látszik kisebb-nagyobb rendszerességgel részesei John "véres trikó" McClane életének.
Ennél többet nem is írok a történetről, nameg aki látta a trailert azt valószínűleg nem fogja áll-leejtős meglepetés érni azért. Die Hardot amúgy sem a nemzedékeken átívelő aktualitással bíró mondanivalóért néz az ember. Az akció pedig nagyon rendben van. Akik aggódtak a 4.0 miatt a címben, fölöslegesen tették: nincs kütyüfest és McClane sem rohangál laptoppal. '88 óta nem sokat változott módon az orrbaverés jól bevált módszerét alkalmazza a cyber-terroristákon is. Külön poén a manapság nagy divatnak örvendő urban ugrálós stílus (Casino Royale, Breaking and Entering, fél tonna youtube videó) versus a jó öreg John, és a trailerből ismert "Jesus, is the circus in town?"
Persze csak 2007-et írunk, és aminek kellett az haladt a korral. A kamerakezelés teljesen parban van a legújabb akciófilmekkel és ahol kellett belenyúltak némi CGI-vel. De azért a film végén még mindig ott a fél városnyi kaszkadőr neve, nincs arról szó, hogy a legkisebb pofont is csak a 3D stúdióban hegesztették oda. Ugyan az atléta ezúttal elmarad, nem spóroltak a ketchuppal sem.
A geek oldalt képviselő Justin "Hello, I'm the Mac." Long kiváló partner, igen jó scripttel. McClane gúnyolódó beszólásai mellett az ő poénjain lehet a legjobbakat röhögni. Maggie Q pont ugyanolyan, mint az MI3-ban, de az épp passzol is a főgonosz nője klisébe. Timothy Oliphant (The Girl Next Door) felnőtt a Gruberek által felállított nem egyszerű feladathoz. (Mint a legfontosabb szerepe a Die Hard gonoszoknak, kiválóan tud méregtől épp szétrobbani készülő arcot vágni, amikor McClane újra és újra keresztülhúzza a számításait.) Lucy McClane (Mary Elizabeth Winstead) pedig egyrészt - mint azt a kezdetektől fogva tudjuk - az apjára ütött, és annyira jól néz ki, hogy az ember elgondolkozik, bevállalná-e a papát apósnak.
Plusz Kevin Smith, a.k.a. War10ck, a szupersztereotíp harmincéves geek. Nem sokat szerepel ugyan, de az nagyonjó. Pici spoiler, de muszáj megosztanom, hogy a 66.6-os frekvenciára állított CB-rádiós poénon csak mi ketten nevettünk a teremben. Talán a japán verzióban 4219-re kellett volna cserélni vagy ilyesmi... (死にいく).
Szerintem Len Wiseman nagyon bölcsen (jaj, bocs) ítélte meg, hogy a Nakatomi-tornyot csak egyszer lehetett megjátszani. Az első installáció óta igen sok víz lefolyt a különféle folyókon. Engem nem is zavar emiatt a CGI-útrombolás meg a fantázia-repülőgép lehetetlen manőverei, mert néhány kockával arrébb ugyanaz a vadász nagytotálban cafattá lövi a kamiont, úgy régimódin.
Hát ennyi. Majd mindenki jól megnézni magának nemsokára. Nálam 8/10, ami még néhány megnézés után 9-re is emelkedhet. Modern Die Hard, régi McClane, változatlan élvezet.