101% full
Van egy bizonyos idegesítőfaktora a japán létnek. Lassan gyűlik mígnem egyszer csak túlcsordul.
Például Tanuguchi-san után, aki a kukusaibunka gakubura került, most elvezényleték az officeunkból Kitano-sant is. Az utódja egy elég csúnya, esetlen csajszi, aki ha beszél alig hallani. Meek, de annyira színpadiasan, hogy azonnal kiakasztott. Gyorsan aláírtam és elhúztam. Pedig úgy szerettem az officeba járni...
Aztán beültem órára, amiről később kiderült, hogy elcserélték a termét. Ekkor jött oda hozzám egy ha lehet még csúnyább középkorú nő, és olyan lassú, tagolt japánnal kezdett hozzám beszélni, ahogy kifejezetten buta gyerekekhez és elmegyógyintézeti ápoltakhoz szoktak. (Kerítünk orvost! ... Orvos! ... Doktor! - forrásért pirospont) Igen, valszeg azért ülök bent politológiaórán mert egy kukkot sem beszélek japánul.
Előző héten Davidtől (Kanada) a saját osztálytársai, akikkel négy éve együtt van, kérdezték meg, hogy tud-e kanjikat olvasni.
Valahol itt kattant el bennem a relé, hogy íme, ezért vagyok negyedik éve Japánban... megérte... ffs