Zsiráf
Voltunk sörgyárban, én immár másodjára Japán létem alatt.
Mindannyian pont "összekéstünk", tehét egyszerre érkeztünk csak másfél órával később mint kellett volna. Busz elment, tehát taxiztunk a gyárig. A mi autónk egyetlen koreai utasa vígan elkezdett integetni a mellettünk araszoló nacionalista mikrobusznak (jellemzők: full fekete sugaras japán zászlóval...). Összehasonlításul ez olyan mint UTE-mezben kiállni a Népligethez meccs után. Mi javasoltuk neki hogy ezt egy gaijinokkal megrakott taxiból nem kéne, de nem nagyon fogta a dolgot. Sofőrünk meg érezthetően beletaposott...
A gyár maga szokásos japán cucc, minden hatékonyan meg van tervezve, emberek nem is kellenek. Minden automatikus. Van kamerás üvegnyak-ellenőrzőjük meg percenként kétezer dobozos sört feltöltő masinájuk. Az idegenvezetés legjobb pillanata pedig az volt, amikor senki sem tudta (már a Japánok), hogy a sör többezer éves. (Egyiptom, miegyéb. Ezek se Settlerseztek. :P)
Kaptunk pamfletet: "Notes on how to best enjoy your beer" (Ezzel eleget tettek annak az alapvető, megkerülhetetlen japán szabálynak mely szerint minden pamfletnek tartalmaznia kell legalább egyszer az enjoy szót.) A legjobb része a történelem: Hammurabi törvényei szerint "If a priestess goes to a drinking establishment, she shall be burned alive" Meg hasonlók. Let's enjoy together. ><
Mivel senkinek sem akaródzott hazamenni utána, Takarazukában piknikeztünk kicsit. Képz.