15 on 15
Már egy ideje unalmas óráimban futok. Ma este is elindultam egy kis esti három kilométerre, amiből hogy-hogynem tíz lett, a leghosszabb futásom eddig... Az első három kilométeren majd' meghaltam, fájt a vádlim, minden bajom volt, de utána valahogy elkaptam a ritmust és kilencig csak vitt a lábam. Legjobban én lepődtem meg ezen a hirtelen jött atéltikusságon. Csak az utolsó egy kilométer volt a Wimbledoni "Please God, make it end." Végül 58'12" lett a 10k végeredménye.
Nem így terveztem, de úgy jött ki a lépés, hogy a délutáni öttel együtt pont 15 kilométerré adódott össze a napi adag. Így ünnepel egy magyar Japánban.