Véres Gyémánt
Régebben meglehetősen gyakran volt itt filmekről szó.
Én nem hagytam fel filmmániámmal, csak rájöttem, az olvasók nagy része azt szereti ha valamit lehúznak...
Innentől Blood Diamond spoiler, aki nem bánja, klikk.
Szóval legutóbb Blood Diamond-ot néztem, és körülbelül sejtem milyen indokokkal fogja a nép utálni. Fúj szegény afrikaiak klisé. Fúj meghal a főhős klisé. Fúj DiCaprio. Fúj hollywoodi szenzációhajhászat.
Pedig DiCaprio (akit a Titanic miatt volt divat utálni, pedig azóta nem éppen szépfiú-szerepei voltak) szuper. Kiégett önző gyémántcsempész, akit a szó legszorosabb értelmében csak a saját haszna érdekel. Persze amint értesül a szerencsétlen halász (Djimon Hounsou) elrejtett óriásgyámántjáról rögtön megszerzés módba kapcsol. Mialatt nem kicsit "eszkalálódik" körülöttük a polgárháború, valamint a helyzetet bonyolítani megjelenik egy aktivista újságírónő (Jennifer Connelly). A többi üldözés, utcai- és dzsungelharc és finom románc. Szerencsére nincs kötelező ágyjelenet, sőt egy kézfogásban csúcsosodik az egész kapcsolat, ami meglepően kellemes önmegtartóztatás a készítőktől.
Afrika hálás filmalapanyag, gyönyörű melegsárga látképek, rengetegzöld dzsungeltémák, szemétben gazdag sikátorok adják meg az alaphangulatot. Éles a kontraszt az időnként felbukkanó tárgyalóteremmel, és a végjáték londoni bevásárlóutcájával: mintha nem is egy világon lennének. Mint ahogy nincsenek is ha belegondolunk.
Vicces, hogy néhol feliratozott a szöveg, de ha az ember odahallgat feltűnik, hogy angol az csak "afrikaiul". Mint ahogy Leo is végig egy igen izgalmas akcentussal kommunikál. Az egészről Brad Pitt jutott eszembe a méltánytalanul ismeretlen Meet Joe Black-ből, mikor a kórházban elsőre teljesen érthetetlen jamaikai dialektusra vált.
Elég naturalista alkotás, magas hullaszámmal, melyek jelentős hányada maga a főhős keze által kénytelen távozni az örök vadászmezőkre: újságírónő és ébredező lelkiismeret ide vagy oda, ha nincs más mód a hídon átkelésre szemvillanás alatt pofonlövi a két meglehetősen fiatal őrt. Akik ugye ott rontották el, hogy nem rejtettek el maguknak egy méretes gyémántot életbiztosításnak. A RUF pedig szó szerint véve hogy az emberek jövője a kezükben van precízen machétával csonkol fél falukat akár. És van egy érzelmileg meglehetősen sokkoló néhány perc az elfoglalt fővárosban éjjel duhajkodó lázadókról. TIA.
Nincs odaírva, hogy "based on a true story", és nyilván nem is lenne létjogosultsága ilyesminek, viszont a szín maga nagyon is valódi. Igen, volt polgárháború Sierra Leonében, volt kegyetlenkedő RUF, valóban gyakorlat volt az amputálás, tényleg gyerekek harcoltak, akiket valóban kábítószerrel tömtek, és igen, belevésték a bőrükbe a RUF rövidítést. Mint ahogy vannak "conflict diamond"-ok és Kimberley Process is.
Ez meg már nemzetközi jog a javából: államok és NGO-k összefogása valamely globális probléma megoldására. Így néz ki a Kimberley Process Certification Scheme, és aki adatokra kíváncsi megnézheti a diamondfacts.org-ot is. Hogy mindez mennyire eredményes, arról nem tudok, mindenesetre például a Kongói Köztársaságot kizárták egyszer az egyezményből, ami gyakorlatilag a legális piac 98%-ának elvesztésével jár. Úgy mellesleg Japán is tag.
Másvélemény a filmbuzi.hu blogon, amivel már egyszer találkoztam, de most fedeztem fel ismét magamnak. (Mostantól RSS-ben.) Igazi Time magazin-féle internet-jelenség: a független és nem szakmabeli kritika mintha jobb lenne. Jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a lelkesedésével.