sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

late

Wednesday, 11 October, 2006 - sesam

Írtam tegnap, csak nem tudtam elküldeni:

Ez vicces lesz. Éppen kémiás kyogenen ülünk. Az óra általános érdektelenség mellett zajlik. A terem nagy része szundításra használja ki a kilencven percet, a többiek beszélgetnek, vagy üres tekintettel bámulnak a semmibe. Én meg elhatároztam, hogy blogolok egyet. Legalábbis offline. A 13” monitor valószínűsíthetően nem tűnik fel a tizenhetedik sorban...

Az előző bejegyzést amúgy végül nem WLAN-on keresztül sikerült elkövetni. Amikor legutóbb próbáltam még volt nyitott hálózat, mostanra viszont eltűnt. De csak nem fogott ki rajtam az iskola információs hálózata: a bluetooth filemegosztást bekapcsolva hagyták az iMac-eken. Innentől gyerekjáték volt párosítani a laptopot az előttem levő géppel, átküldeni amit írtam, majd felpakolni a sesamhura.

Legközelebb hozok Starcraftot. :D

Vagy mondjuk valami forditanivalót. Bár az is igaz, hogy az állandó japán szövegelésnek köszönhetően nehéz lenne megfelelően koncentrálni. Esetleg szereznem kell egy rendes tizujjas gépelést tanitó programot. Ha még nem vagyok teljesen menthetetlen ez ügyben. (Túlságosan az ujjaimban van a rossz módszer.)

Állitólag három tanár váltja majd egymást ezen az órán és mindegyiküknek kell írni valami – gondolom témába vágó – fogalmazványt. Ami egyrészről jó, hiszen nem kell majd vizsgázni, másrészről viszont mi a rákot fogok én baktériumokról írni? Idióta egy oktatási rendszer...

Lassan elér hozzám a katalógus, ami felveti azt a kérdést, hogy mi akadályozhatna meg abban, hogy egy stratégiailag megfelelő helyet elfoglalva a nevem felírása után egy óvatlan pillanatban lelépjek. Az óra mint olyan úgysem járul hozzá semmilyen mértékben sem a fejlődésemhez – a japánok közül is egy kezemen meg tudom számolni, hányan érdeklődnek akár minimálisan is afelől, mi folyik a táblánál.

A katalógus nagyon aranyos. Ez van rajta: „Őszinteséget kérünk a hallgatóktól. A sajáton kívüli nevet ne írjon a papírra.” Ez tuti hatni fog...

A memóriás dolog már itt történt Japánban. Otthonra csak a MacBook-ot vittem. Amúgy márkás RAM-ot nehéz találni. Nagy áruházak vannak, de mivel itt nem divat a saját gépösszeszerelés, nincs igazán választék sem. Annál több a kész gép, előre feltett japán Windows-al és hetven giga haszontalan programmal. Az áruházak meg úgy versenyeznek, hogy noname alkatrészt adnak minél olcsóbban. (Meg garancia nélkül...)

Ezt a brosúra dolgot jó lenne megnyugtaóan elintézni. Nekem itt nincs MHSz-em sajnos. Első megközelítésre a google nem sokkal több találatot adott az egy s-re mint a kettőre, így maradok bizonytalan. Ami tény, hogy a NeoOffice kijavított egyre.

Csúnya, szomorú idő van - kint és bent is.