Illatszertartás
Az egész úgy kezdődött, hogy előző pénteken Magdi felhívott, hogy nincs-e kedvem Kyotoba menni szombaton. Ugyanis Soga-san (曽我さん) - egy kivételes japán, akinek én is be lettem mutatva - egy illatszertartásra keres plusz egy embert, Magdi pedig nem ér rá.
Valószínűleg a tradicionális japán szokások közül kettőt biztosan sokan azonnal meg tudnak nevezni: a teaszertartás (sadou, 茶道) és az ikebana (活け花), a virágrendezés - melyet valójában kadou-nak hívnak (華道) - elég ismertek. Viszont még Japánban is vannak, akik nem tudják, hogy ez a tradicionális kettős valójában egy hármas: a harmadik elem az illatszertartás (koudou, 香道). Az utolsó kanji (dou, 道) az út jele: minden japán tradíció egy utat testesít meg.
Így kerültem Soga-san csoportjába egy kyotoi tatamis szobába. (Ha jól vettem le, a csoporttagok - idősebbek és fiatalok egyaránt - olykor-olykor találkoznak ilyen illatszertartáshoz hasonló hobbiszerű tevékenységek űzése céljából.) Természetesen elmagyarázták nekünk igen részletesen a dolgot már ott, nekem azonban igen nehéz volt megérteni mi folyik körülöttem. Hiába a japán mondák és tradicionális szakszavak nem az erősségeim.
Úgyhogy itthon kutatásba fogtam a kiadott szórólap alapján.
Az illatszertartás - mint azt megtudtam - füstölőket használ szigorú szabályok alapján. (Az incense-nek nincs igazán jó magyar megfelelője. Itt nem a pálcikákra és gyertyákra kell gondolni ez esetben, hanem magára az illatokra.) A gyakorlatban izzó fadarabokat szagoltunk speciálisan erre a célra készített (méregdrága) csészében. A szórólap azt is említi, hogy az illatokat bizony nem szagoljuk, hanem "halljuk" az illatszertartás során.
A mi illatszertartásunk a speciális kumikou (組香) névre hallgatott. Ez egy csoportos illatszertartás, aminek egy monda az alapja. A történet szereplői Gotoba-császár; Ayame-no-Mae, a császár felesége és Minamoto no Yorimasa, a hadvezér-költő. A monda tartalmaz egy verset is, amit ha megveszek se tudok lefordítani sajnos, így kénytelen vagyok eredetiben közölni. Hiába kerestem a neten is, nem igazán jártam sikerrel. Különösen, hogy Yorimasa és Ayame (a név íriszt jelent) egy más mondában is szerepelnek. A mondát ezen Wikipedia-oldal alapján fordítottam: 菖蒲香
"Gotoba császár gyönyörű feleségét Ayame-no-Mae-nek hívták. Yorimasa első látásra beleszeretett. Egyre másra írta a leveleket imádottjának, de választ sohasem kapott. Három év telt el így, mígnem a császár fülébe jutott a dolog. Gotoba kérdőre vonta Ayame-no-Mae-t, aki kipirosodott arccal csak hallgatott. A császár magához hívatta Yorimasa-t, hogy kiderítse csak Ayame-no-Mae szépsége bolondította-e el, vagy amit érez az igaz szerelem.
A császár utasítására kerestek egy Ayame-no-Mae-vel egyidős, kinézetében megkülönbözhetetlen lányt. Felöltözették őket azonos kimonóba, és Gotoba azt a parancsot adta Yorimasa-nak, válassza ki az igazi Ayame-no-Mae-t. Yorimasa furcsállotta, miért ajánlja fel a császár saját asszonyát. Önbizalma sem volt töretlen, hogy a puszta meglejenésük alapján meg tudja különböztetni a lányokat. Hezitált hát, hiszen ha téved, örökre nevetségessé válik. Mivel a császár ismét felszólította, hogy válasszon, a lent idézett verset ajánlotta fel neki. A császárnak annyira megtetszett Yorimasa bátorsága és a vers, hogy nekiadta Ayame-no-Mae kezét."
A vers: 五月雨に沼の石垣水こえて何かあやめ引きぞわづらふ (ez egy bonyolultabb változat, a szórólapon lévő kicsit könnyebben érthető talán...)
A kumikou résztvevői sorban "meghallgatnak" öt illatot, és el kell dönteniük, melyik illat Ayame. A másik négy illatot szintén a vers sorai alapján választják ki:
五月雨に 池のまこもの 水まして
いつれあやめと 引きそわつらう
Hiraganát ismerők megfigyelhetik, hogy a vers öt részre van bontva és Ayame a negyedikben szerepel. Így Ayame a négyes számú illat. A többi illat a cél szempontjából lényegtelen, így a résztvevők az illatok megízlelése után a válaszlapon csak Ayame helyét próbálják helyesen meghatározni. Egy példaválaszlap tehát így néz ki: "1 4 2 3 5", mely esetben Ayame-t a második illatban ismerte fel a résztvevő.
A válaszlapokkal kapcsolatos további érdekesség, hogy bár a férfiak hagyományosan kanjival írják a nevüket, a nők csak hiraganát használhatnak. Mi több, a nevük végéről a ko (子) gyereket jelentő igen gyakori jelet el kell hagyniuk. Ez ugyanis a császári ház nőtagjainak van hagyományosan fenntartva. (Én, mint betolakodó, katakanát használtam.)
Japánul tanulók figyelmébe, a teljes szórólap amit kézhez kaptunk így néz ki:
ー香で表現された世界をするー
香道は一定の作法のもとに香木を炷き、立ちのぼる香気の異同によって古典的な詩歌や故事・情景を鑑賞する、文学性・精神制の高い芸道です。茶道と華道と共に日本三芸道と呼ばれ、それぞれに深く影響しあっています。
香道では香りを「かぐ」と言わず「聞く」と表現します。
現代の香道は、和歌や物語文学の世界を主題にした<組香>が主流です。
それでは、いくつかの香木が炷かれ、香りを聞き分けあいますが優劣を競うものではなく、あくまで、香りで表現された主題を鑑賞し、その世界に遊ぶのが目的です。
他の香りや風をきらうなど独特のことわりのものと、雅な雰囲気のうちにすすめられます。
菖蒲香
出香は、五種の香を各一包、計五包を打ち交ぜ順不同に香りを聞きます。
四の香りが何番目に出たかを半じます。他は聞き捨てです。
例えば、四の香が二番目に出たと思えば記紙に「一四二三五」を記します。
この組香は、源頼政の
五月雨に 池のまこもの 水まして
いつれあやめと 引きそわつらう
を主題としたもので、五種の香を五句に配当させ四句目のあやめを求めようとするものです。
Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy aki a 炷 jelet ki tudja csalni a gépéből, azt megtapsolom... még a szórólapon is úgy volt utólag beszerkesztve. Gondolom valami hagyományos kanji a füstölő égetésére, ami semmilyen általam használt szótárban nincs benne... az ilyenekkel lehet megőrjíteni.
A japánok és a saját nagy meglepetésemre helyesen választottam ki Ayame-t. Íme egy igazi modern kori harcos Yorimasa!
A kyotoi úttal is kapcsolatos, de jobbára szalonnasütős képek a galériában.