Kyoto
Megint voltam Kyotoban (京都). Körülbelül másfél óra az út vonattal, de valahogy mégis más érzés az egész, mint Magyarországon átmenni egyik városból a másikba. Egyrészt talán azért mert a vonat gyakorlatilag nem megy át nem lakott területen, végig házak mellett visznek a sínek, valamint mivel Japánon belül egy Kobe-Kyoto csöppnyi távolságnak számít az egészhez képest.
Ezútta a Modern Művészetek Múzeuma volt a cél, hogy megnézzünk egy Hundertwasser-kiállítást. Szegény általános iskolai rajztanárnőm valószínűleg csuklott. Emlékszem ő mutatott nekünk először Hundertwasser-képeket, és tette iskolai feladattá absztrakt képek készítését. Az biztos, hogy nem átlagos rajzóráink voltak.
Maga a kiállítás nekem nagyon tetszett. Képek és nyomatok mellett jónéhány nagyméretű Hundertwasser-ház modell is fel lett állítva. Én hiányoltam egy kicsit erősebb világítást: vagy a szemeim romlanak, vagy nem egy kép valóban közel félhomályban volt. Valamint - bár erről a kiállítók tehetnek a legkevésbé - egy házaspár úgy gondolta vicces lenne elhozni pólyás gyerekeiket, akik előre látható módon rendkívül élvezték a kiállítást. Ennek hangot is adtak...
Hundertwasser foglalkozott japán fametszet-nyomatokkal is. Ezeken a képeken meglepődve fedeztük fel, hogy a pecséteken kanjikkal is szerepel a neve, mint hyakumizu (百水). Elég egyszerű lehetett neki a fordítás.
A kiállítás után kérésemre elballagtunk megnézni a Chion-in-t (知恩院). Ez egy Buddhista templom (お寺), ami nem összekeverendő a Shinto templommal (神社). Fontos megkülönböztető jegyek, hogy a Shinto templomok narancsszínűek, és torii-kapu (鳥居) van előttük. A Chion-in ezzel szemben fabarna. További hasznos információ, hogy buddhista templomba belépve tilos rálépni a főkapu küszöbére. Ez ugyanis olyan, mintha az ember édesapjának a vállára lépne, ami érthetően kerülendő cselekedet.
Még az odaúton keresztülvágtunk a Maruyama Parkon (円山公園) is, mint az a fényképeken is megfigyelhető.