Dairibo
Most lett elegem a béranyaság-esszé írásából. Ugyan kétezer jel hosszúságok kért a tanár, ezerhatszáz fölé nem tudom tornázni a mennyiségét. Hát majd lesz valami... Legalább megtanultam nagyon érdekes kanjiösszetételeket, például, hogy hogyan írják le szép hivatalosan azt, hogy honmoszexuális. (douseiaisha) Azért nem voltam én végig ilyen sztoikusan nyugodt... Azon kezdtem morfondírozni, milyen jó módszer is az, ami a Fireflyban van, nevezetesen, hogy káromkodni csak kínaiul lehet. (Érdekes lehet a kínai verzió, gondolom ott a káromkodások angolul lennének, a szöveg pedig kínaiul.) Az egésznek az az oka, hogy ez a két nagyhatalom - az USA és Kína - dominanciája nyomta rá a bélyegét a jövőre. Mondenesetre a kolim tele van kínaival, tehát elvettettem ezt az egész káromkodás dolgot. Maximum magyarul.
Amúgy félelmetes, mikre nem készeti az embert, ha nem akar valamit csinálni. Ma mostam, mosogattam, takarítottam, fényképeket töltöttem fel, telefonáltam a bankba, elmentem átvenni a kártyám a város másik felébe, és mindezt csak azért, hogy _ne_ kelljen beadandót írnom. persze, tudom, a végén így is úgy is kell, de halandók volnánk és esendők na. Amúgy is isten nem ver bottal, kiderült, hogy a bankkártyám nem a sannomiyai postán van, hanem a központin, ami nagyon nem központi, legalábbis az én szemszögömből. Szóval Sannomiyából Hankyu vonattal mentem Nishi-Motomachi állomásra a VISA kártyáért. Mint már azt talán említettem három teljesen párhuzamos vonal van egymás mellett Kobében, még az állomások is nagyjából egy helyen vannak. (Olyan, mintha egyszerre három kék metró lenne Pesten egymás mellett.) A Hanshin az egyik, a legöregebb és a leglassabb. Olyanok a vonatjai, mint a pesti metró, és sokat is megy a föld alatt. Meg rá kellett döbbennem, hogy drága is, mert több vonalból van összerakva. Hazafelé tehát gyalog jöttem és a szandálom feltörte a sarkam.