You cant take the skies from me
Az új tanárom Dalmadinétől vehetett módszertan-órákat. (Nevezett hölgy a középiskolai matektanárom volt, mellékneve a rettegett, de különben nagyon rendes, és nem utolsó sorban felvettek a Közgázra.) Szóval bejön pénteken és kérdéseket tesz fel. Felszólítva, nem megkérdezve, ki akar válaszolni. Pont előző nap derítettem ki, hogy az előre kiosztott jegyzeteknél valami probléma volt, mert a második óra vázlata kétszer, míg az első egyszer sincs meg. Nem mitnha megléte sokat segített volna, de legalább nem az órán kellett volna azon morfondíroznom, miről is lehet itt szó. (Béranyaság.) Mindenesetre nagy móka ígérkezik, mert az eddigi gyakorlattól eltérően ő nem két, hanem négy órát tart, mindegyiken más témával, midnegyikhez kétezer jeles beadandóval. Mindig péntekről keddre: már látom milyen kellemes hétvégéim lesznek. Kiadott anyag persze itt is fénymásolt újságcikk, kicsinyítve, hogy ráférjen egy lapra. Eredmény: a kanjik helyén fekete maszat, még csak kiszótárazni sem tudom.
Holnapra elő kell állnom az esszével a kinevezett tutoromnak. Csendes japán srác, doktorin van. A Todaion végzett, nem tudom ez jó dolog-e vagy sem. Mindenesetre korrekt volt, mint minden japán, de barátok szerintem nem leszünk. Meg kell tudnom, hogy vajon ő hivatalosan is a tutorom-e, mármint regisztrálva van-e az irodában. Vannak ugyanis egyéb jelentkezők, akik szeretnének tutorok lenni. (És akiket nem egy tanár jelölt ki felülről.)
Valamint ma volt a hosztcsalád-ismerkedés. Már Tokióban is lehetett japán "anyukát rendelni", de ott nem éltem ezzel a lehetőséggel. Engem frusztrál olyan emberekkel beszélgetni vagy a házukba bemenni, akiknek egy szavát sem értem. Mostanra ez egy kicsit változott. Az én "anyukám" 25-nek néz ki, tehát kb 35 éves (nem kérdeztem) japán leányzó, plusz a szülei, akikkel él. Az anyjával jött el, rendesnek tűntek. Mintha kicsit zavarban lettek volna, és elmondták, hogy én vagyok az első hosztgyerekük. Kíváncsi leszek milyennek bizonyulnak. Egyelőre meghívtak magukhoz, de nem fixáltunk semmilyen időpontot, mert ezt a nyomorult esszét kell írnom...