yamanobori
Rám szakadtak a tevékenységek. 36 órás napokat szeretnék! Sajnos ennek a blogolás (is) látja a kárát, mire eljutok idáig, már nincs kedvem pötyögni és nagy megerőletést jelent az ujjaim ritmusos koordinált mozgatása a billzet felett. Pedog mesélnivalóm van miről...
Mindenesetre senki se aggódjon, mert nem fogom elfelejteni. Addig is egy kis élménymorzsa: a mai tesiórán túráztunk. Amúgy frizbi-óra lenne (ezt is leírtam már párféleképpen (frisbee), de azt hiszem így helyes), de mivel megosztjuk a pályát a baseball-osokkal, kénytelenek voltunk ma túrázni. Előtte kaptunk egy kalóriaszámlálót. Kis számítógép, az ember beleteszi a zsebébe vagy az övére csípteti. Meg kell adni a magasságot, testsúlyt és a nemet, majd a gép ez alapján számolja, mennyi kalóriát fogyasztott a delikvens adott idő alatt. Még egy kis grafikont is rajzol. Nekem kicsit szemfényvesztésnek tűnik, hiszen közvetlen kapcsolatban nicns a testemmel, mégis honnan tudja, mennyit mozogtam. Mindenesetre megnézem, mikor használnak majd ilyesmit magyar oktatási intézményben. :)
A hegymászás maga nagyon élvezetes volt. Tiszta szerencse, hogy itt lakunk a Rokkó-hegy lábánál. Kb. fél kilométert "igazi, vad" erdőben is megtettünk, értsd nem volt a lábunk alatt kövesút. A japánoknak ez tiszta vadregénynek tűnt. Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen szívesen elvinném a csapatot egy anya-féle osztálykirándulásra, vagy egy családi Mátraháza - Parádi Üveggyár útvonalra. Amikor Mátraházán nyaraltunk, mindig megfordult a fejemben, milyen lehet a hegyekben élni, suliba járni. Hát iyen. :D