Fiday 13th
A tegnapi péntek tizenharmadika tartogatott meglepetéseket, a babonával ellentétben azonban nem kellemetleneket. Reggel kissé kedvetlenül indultam a "kedvenc" szemináriumomra, amire ismét report-ot kell írni. Új témába kezdtünk, új tanárral. Legnagyobb megrökönyödésemre a szokásos tiszteletkörök lefutása után - értsd honnan jöttél, mennyit tudsz japánul - megkérdezett: Ugye angolul szeretnél report-ot írni? Hevesen bólogattam: ilyen ajánlatot nem fogok visszautasítani. Ilyesmi bizony eddig még nem fordult elő, hogy kérnem sem kell. Óra után meg is támadtam az oktatót, hogy ha már angolul írok esetleg a könyvnek, ami alapján dolgozni kell, nincs-é vajh' angol változata. Rám nézet nagy kerek szemekkel: Hogy lehet, hogy nem találtam, létezik egy rendkívül jó fordítása a műnek. Nem akartam neki elmagyarázni, hogy nem is mertem reménykedni olyasmiben, hogy angolul írhatok, úgyhogy nem is tettem ilyen irányú lépéseket... Éljenek a fiatal tanárok, akiknek amerikai politika a szakjuk, és lehet nekik angolul írni! :)
Ha lehet hinni a Da Vinci kód ezen adatának, péntek 13-a azért szerencsétlen nap, mert egy bizonyos pápa megelégelve a templomosok egyre növekvő befolyását mai kommandós akciókat megszégyenítő szervezettséggel csapott le a rend különféle vezetőire szerte Európában. Természetesen az elfogott lovagokat megkínoztatta és megölette, lefejezve ezzel a túlságosan megerősödött templomosokat.
Mellesleg ebben a pillanatban épp a Rómeó és Júlia musicalt hallgatom három nyelven. Az eredeti - ha jól tudom - francia, de hozzájutottam az angol és a magyar változathoz is. Jelenleg eufóriaközeli élményt nyúlt az azonos számok három nyelvű élvezete. (Ráadásul ebből a háromból kettőt értek is; egész jó arány.) You're in Verona!