Golden Week - day 3
Úgy látszik nincs nemzetközi egyetértés az Anyák Napját illetően. Én meg azt nem tudom, hogy ezt vajh' nagy betűvel kell-e írni, vagy nem. Szerintem nagybetű, a Karácsonyból kiindulva. Hiába, Japánban alacsony a Magyar Helyesírás Szabályai előfordulása.
Tegnap kószáltam Harborlandben, amit nappali fényben eddig még nem sikerült megszemlélnem, pedig ez volt a harmadik utam. Láthatóan Golden Week van, az emberek elárasztották az utcákat. Harborland amúgy is Kobe jelképe, itt van például Kobe állomás is. (A vasutat - mint azt már néhányszor említettem - nem úgy kell elképzelni, mint otthon, hanem a mindennapi városi közlekedés alapvető hálózataként. Ilyenformán egy városnak nem egy állomása van, hanem sok kicsi. Aztán általában a város egyik központjában van a városról elnevezett állomás is. Pl Tokióban a Tokyo-eki, Kobeben pedig a harborlandi Kobe-eki.) Csináltam fényképeket is, amiket egyszer fel is teszek, de rettentő lusta vagyok...
Igen, rám tör néha ez a semmihez nincs kedvem dolog, és akkor egyszerűen... semmihez nincs kedvem. Még webszerkeszteni sem. Igazából zavar több dolog is, például a blogrendszerek problémája. Nekem ugyebár itt ez a módosított b2 rendszer, de ez - valljuk be - elég elavult. Természetesen nagyságrendekkel ver minden ingyenes lehetőséget, de akkor is idejétmúlt. Viszont ha újat is teszek fel, sőt fáradságos munkával elérem, hogy ugyanígy nézzen ki, akkor sem jutottam sokkal előbbre, mert az ugyanúgy frissíthetetlen lesz az egyedi design miatt. Az a verzió pedig, hogy maganak írok motort megintcsak nem a legjobb, mert sokat kellene tanulnom még hozzá. Úgyhogy a legkevesebb ellenállás irányába mozdulok, azaz hagyom az egészet úgy, ahogy van. Ambivalens módon azonban hajtanak ezek a hülye ambíciók is, hogy normális blogmotorom legyen.
Alapvetően pedig ez is egy olyan dolog, amivel kapcsolatban Japán életem alatt világosodtam meg. Azaz, hogy alapvetően minden ember teljesen egyedül van, és ha én nem csinálok meg valamit, az nem is lesz megcsinálva. Halasztgathatom ugyan a kellemetlen feladatokat, de előbb-utóbb úgyis eljutok oda, hogy elvégezzem őket, vagy a fejemre nőnek, nekem pedig szembe kell néznem a következményekkel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ilyesmik mint a mosogatás vagy a beadandók megírása teljesen jó példák. Nem állítom, hogy eljutottam a megvilágosodás olyan fokára, hogy a fentiek tudatában a cselekedeteim is ehhez igazodnak. Még mindig tudok kellemesen kikapcsolt állapotban filmet nézni, ahelyett, hogy valami mást csinálnék, megfeledkezve a külvilágról. Mindenesetre haladok valamerre. Hogy ez jó-e vagy sem, azt szintén nem tudom eldönteni. Újabb janusi kétarcúság, hogy magaménak vallok értékeket - talán belém lettek nevelve, talán magam döntöttem így - de abban nem hiszek maradéktalanul, hogy ezek az értékek megfelelőek vagy mások számára vonzóak. Az a fajta filozófus lennék, akinek sohasem lenne kialakult etikai rendszere, mert mindig változna a gondolkodásmódja. Vagy csak még nem vagyok elég öreg hozzá. Nos, úgy látom, ha helyesírási szabályzatot nem is, de mintha egy Közhelyszótárat találtam volna.