boxes
El se hiszem, eltűnt az összes doboz a szobámból. Najó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy még van, tele mosatlan ruhával, amit elrejtettem a szekrényben. Ott nem látszik. Most már csak a falakkal kell valamit csinálni, mert itt nincsenek táblák, amire fel lehet tűzni dolgokat, és a fal túl kemény a tűkhöz. Mondjuk enni sem ártana valamit, mert az ma kimaradt az életemből eddig. Hiába, elmerültem a takarítás örömeiben.
Arról nem írtam, milyen jó dolgom van amúgy. Mármint sempai-ügyileg. Bejártunk egy nagy bevásárlóutcát, felmértük a kávézókínálatot, Magdi elvitt regisztráltatni magam. pedig nem vagyok egy egyszerű eset, például kapásból rossz szobaszámra regisztráltattam magam először, úgyhogy vissza kellett menni. Persze ez csak azután derült ki, hogy a rossz címemere kértem TB kártyát. Hja kérem, ami elromolhat az el is romlik, és amit el lehet rontani, azt én elrontom. Aztán végül - remélem - minden rendbejött, lett postai számlám, és egészségügyi biztosításom is.
Lent megvizsgáltam a postaládákat. Nem túl biztató. A nevek alapján a lakók 95%-a kínai/koreai/vietnámi. Van néhány mongol, de én azt hiszem, hogy a mi mongoljainkkal szerencsénk volt az idén, mert a nagy többségük nekik is majime gakusei, éltanuló. Nem hiányozhatnak a japán nevű latinok sem, mint nekünk anno Rodrigo Kenji Yamashita volt ugye. Találtam egy román leányzót, és ennyi. Meg egy-két oylan nevet, ami legalábbis nyugati országra enged következtetni. Kíváncsi leszek, hogyha mindenki ráírja a nevét a beköltözés után, mi lesz az állás.
Az én postaládám szerint egy kínai lakhatott előttem itt, a szobai hajszálak alapján hosszú hajú. Ami vagy azt jelenti, hogy volt barátnője, vagy azt, hogy a helyi szokásoknak megfelelően sörénnyel rendelkezett.
Közben kaptam választ az emailjeimre is. Legközelebb tessék figyelmeztetni, ha elfelejteném, hogy a szerelem szép szó, de a Landwirtschaftsausstellung még szebb.