What if life has two dark sides?
Egyesek hangot adtak annak, hogy nekünk jó, hogy vége a tanításnak. Elmesélem, milyen jó nekem. Ma szombat este van. Hétfőre kell írnom gazdpolra egy beadandó fogalmazást bármilyen közgazdaságtani vagy politikai témában. Először 4000 karaktert mondott Tani, de aztán viszakozott "mindössze" 1000+ -ra módosítva. Hétfőn benrontaikai, vagyis beszédek. Mindenkinek egy 5-8 perces beszédte kell tartania a tanári kar és a diákság, valamint a YWCA meghívott anyukái előtt. Természetesen japán stílusú beszédről van szó, ami azt jelenti, hogy szóról szóra be kell tanulni egy megírt szöveget, aztán azt elmondani. (Nem mintha tudnék szabadon beszélni, alig gyakoroltunk, mindig csak olvasunk, és olvasunk...) Még aznap elundulok Kobébe az interjúmra. Kedden először fogalmazás, a "japán nyelvi készségek felmérése" céljából. Ez is csak az én egyetememen van persze. Utána interjú. Erre is "készültünk", rendelkezem egy csomó előre megírt válasszal midnenféle kérdésre. Elvárás, hogy ezeket is szóról szóra betanuljuk. Visszaérkezésem után csütörtöktől vizsgák. Kanjiból az összes eddig tanultat kérdezik. Erre már én is csak széttárni tudom a kezem. Amikor 300 kanji volt, akkor is problémáim voltak, mi lesz 1400+ esetén? Naivság azt gondolni, hogy amit egyszer megtanul az ember, azt nem felejti el már másnap. Jó, ha 100 kanjit tudok fejből. Lesz nyelvtanvizsgánk is, igaz nyelvtant nem tanultunk egy ideje. Az olvasmányainkból (témák: az ember énképe, deforesztáció, az ember és a munka kapcsolata, csupa ilyen lightos) fognak kérdezni, például szókincset. Na én kétszeresen is meg vagyok lőve, mert a kanjik miatt nem tudom elolvasni, ha mégis, akkor meg nem értem. valamint a szokásos olvasás- és hallgatás utáni értés és matek (lineáris algebra, mátrixok). Hát ez a JLC kis évzáró ajándéka nekünk.
Most olvastam MSN-en: Légy optimista! Ha citrommal kínál meg az élet, kérj hozzá egy kis tequilát.
Persze...