Megint Hétfő
Már hétfő van, igaz nem sokkal. Olyan sokmindent nem tudtam befejezni (relatíve), viszont megcsináltam oylasmit, amit nem terveztem. Többek között ezt az Outlook oldalt, ahol azokat a webnaplókat lehet megtalálni, amiket én olvasok. Az egész annak az eredménye, hogy egyre többen tettek ki liket a blogjukra hozzám, és nem éreztem fairnek az egyoldalú reklámot. Remélem nem nyúltam nagyon mellé a kommentálásokkal sem. :)
Nem is meséltem, hogy koncerten voltunk nem mással, mint Tani Sensei-el, a gazdpol tanárunkkal. órán elejtette, hogy egy volt tanítványa fellép Musashisakai-ban, de nem akar egyedül elmenni megnézni. Úgyhogy este összegyűltünk páran: Vlada, Mugi, Kirsty, Daniela, Dipal, és elkísértük Tanit. Maga az esemény egy miniklubban volt, kb száz fős befogadóképességgel. Na annyian nem voltunk, úgyhogy egész családias volt a dolog. Japán fiatalok léptek fel, négy banda. Az első volt Tani tanítványa, aki nekem annyira nem nyerte el a tetszésem. Viszont hihetetlen jól gitározik, és nem semmi technikát vonultatott fel. A második banda énekese egy nagyon csúnya, de borzasztó vidám mackós japán srác volt. Nem lehetett nem nevetve ránézni. A haramdik banda egészen virtuóznak tűnt nekem, a basszusgitáros néha egy elektronikus csellószerűségre is átváltott. Majd az utolsó zenekarnak volt néhány igencsak zúzós jó kis rock-száma, amik nagyon tetszettek. Furcsa volt ilyen alapvetően rockzenét japánul hallgatni. Összességében jót mulattunk. Mindegyik csoportról elmondható volt, hogy az én szakavatatlan fülem szerint igencsak értették a dolgukat. Angol kiejtésben jelentős fejlődésre van szükségük. A japán dalokat meg nem értettem. :D Csak az zavart, hogy megint sikerült teljesen átitatnom cigarettafüsttel a ruházatom, főleg a sálam. Úgyhogy most moshatok.