To answer the Call...
Megáll az ész. Ma ugye én hivatalosan nem érzem jól magam és nem mentem órára. Valójában kicsit kiakasztottak ezen a héten, és úgy éreztem, nem viselnék el ma 4 órát. Erre MSN-en jött nemrég az üzenet Anuja-tól, hogy Itami szeretne látni az irodájában valami interjú miatt. Gondoltam ennyit megtehetek, elmegyek. A földszinten a tanulmányi osztály/hivatal (jimushitsu) rögtön letámadott egy levéllel az egyetemtől. Jelentkezési lap, meg minden, három példányban, fényképpel, 350 Yennel felbélyegzett válaszboríték, stb. Itami végül kiderült azért keresett, hogy elmagyarázza, hogyan mennek majd ezután az órák. Ugyanis az egyetemen is így lesz jelszóval nekünk kell feldolgozni az olvasmányokat és előadni a többieknek. Még én készüljek órára, mi? Nem elég a több tonna házi? Na aztán ha már ott vagyok, gyorsan vissza is kaptam a sakubun-om, amin az én 800 karakterem melett volt 1600 pirossal. Szóval írhatom újra. Valamint kaptam még egy útmutatót, hogyan viselkedjen az ember egyetemi interjún. Időpontot kell kérnem Ogata Sensei-től gyakolásra. A papíron szereplő kérdésekre pedig írjak választ, és lehetőleg tanuljam meg őket, hogy minden simán menjen. Ez az egész ország nem más, mint egy nagy felkészülés. Semmit sem lehet a véletlenre bízni.
Ezen kívül Itami figyelmeztetett, hogy vigyázzak az egészségemre, és ne hiányozzak. Mert ez az időszak a legfontosabb az egyetem szempontjából, és az egész jövőmet meghatározza. Itt döntöttem el, hogy feladom, itt még lógni sem lehet rendesen... lenyomoznak, és kész. Uszkve két órát töltöttem Itaminál.
Egyébként Március 3-án megyek felvételi elbeszélgetésre és fogalmazást írni Kobe-be. Előző napon, 28-án van az a nap, amikor midnenkinek beszédet kell tartani a teljes diákság, a tanárok, és külsősök előtt. Utána néhány nappal pedig a záróvizsgák jönnek. Vicces.