Almost back
Persze, hazaúton blogot írni... Majdnem elauldtam a vonaton, pedig most azt hiszem többet alszok mint Japánban. Nagyrészt képtelen vagyok lefeküdni éjjel előtt, de ott reggel föl kell kelni, itt meg csak ritkán. Aztán ennek az a vége, hogy kiakadok ,mint az ingaóra, és havonta egyszer lefekszem hétkor és egész este alszok másnap sokáig. Igazából sajnálom az időt alvásra, annyi minden mást lehet helyette csinálni.
Na erről eszembe is jutott a japánházim, ami a nap nagy részében el tudok dugni az agyam egy mély zugába, ahol már nem zavar, hogy vagy a tizennégy órás repülőutat töltöm japánházi-írással, vagy nem adom be időben. Persze ez is hülyeség, hogy én itt erről regélek. Megvannak a hátrányai, ha az ember szülei (!) is olvassák a journalját.
Ha valaki felfedezte, hogy az újévi Gaiman idézetben miért van "don't to" szerkezet, amit én még az életben nem láttam, akkor nyugalom, én is tudom, sőt meg is akarom kérdezni egy emailben, hogy ez miért van, de csak napi 16-8 órát tudok mindenféle dolgok elvégzésével tölteni, és az marha kevés. (Főleg mert ez itthon felmegy 14-re, mert későn kelek...)
Holnap még akarok ínri aztán majd lesz belőle valami. Meg a repülőgépen is lesz időm. Japánt írni. ROFL
Van egy Merle-könyv: Két nap az élet. Az elutazásomról jutott eszembe tegnap, de nem tudom miért.