Semmi érdekes...
A daigakusai végül is ezen a pénteken kezdődik, és jövő hét hétfőig tart, viszont a kedd ünnepnap, tehát összesen 5 napunk lesz a teljes regenerálódásra a december 6-9-i vizsgák előtt. (Meg megtanulni a háromperces beszédünket, amit 25-én kell prezentálni a diákok és a tantestület előtt, megcsinálni a háromoldalnyi matekpéldát és felkészülni a vizsgákra.)
Norbival tettünk egy halovány kísérletet a jegyünk áttetetésére korábbi időpontra. Az utazási iroda felszámított volna 5000 Yent pluszban, ami még rendben is lett volna, de a Ferihegyi Repülőtér a hétvégi reptérhasználatért 15.000 Yen felárat kért volna, ami testvérek között is baromi sok. Köszi. Szóval nem érünk vissza időben, papír marad aláíratlanul, és majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Már megint jó régen nem írtam ide, és az igencsak változatos életvitelünket jól példázza, hogy semmi érdekes nem történt azóta. Hétvégén például szobát takarítottam. Japánban a legeslegfontosabb dolog az, hogy semmi sem maradhat nedves. Például haa padlóra akárcsak egy csepp víz is jut, amit nem törlök felazonnal, az másnapra szép szürke foltot eredményez. Felteszem penész. Van még a piros színű penészféle is, ami a fürdőszobát támadja meg, pl a tusfürdő tubusa alatt, ahol majdnem mindig vizes. Na ezeknek a kezdeményeit rendszeresen el kell távolítani. A virágok esetében ez jól jön ki, ha az ember elfelejt locsolni, akkor sem halnak ki. A növényemet elég havonta egyszer meglocsolni. Így is mindig aggódok, nehogy túlöntözzem, mert folyton nedves a földje.
Aztán tegnap Seiyu-túrát tartottam bevásárlás céljából. Itt nagy divatja van a mindenféle piaci szegmenst lefedő konszerneknek. Pl van Mitsubishi bank, a Keio nem csak vasútvonal, hanem vannak áruházai is, stb. A Seiyut tulajdonló cégóriásnak - a többiekhez hasonlóan - baseball-csapata is van. Namost mivel ez a csapat valamit nyert nemrég (bajnokság?), ennek örömére a fél Seiyut leárazták. :) Szóval érdemes menni bevásárolni. Így történhetett az is, hogy az egy kilós cukor olcsóbb lett, mint a fél kilós. (!) Nagy bánatomra én ezt már csak az árcédulákról tudtam meg, mert az összes egykilósat elvitték...