leves...
Tegnap mozgalmas napom volt. Levest akartam főzni, de amikor megpróbáltam átönteni a tányérba, megbillent a kezem, és a még forrásban lévő leves ráborult a bal kezemre. Úgy fájt, azt hittem egeret szülök... Rögtön hideg folyó vízbe tettem a kezem, és nem is nagyon tudtam onnan kivenni, mert amint szobahőmérsékletre melegedett, rögtön elkezdett égni, mintha még mindig a forró vízben lenne. Úgyhogy az estét (és az éjjelt) az ágyamon fekve töltöttem, a kezem egy tál vízben, amiben időnként kicseréltem a jeget. Petra az egészet úgy kommentálta, hogy ez történik ha a férfiak megprőbálnak főzni. Nem mondom, tényleg loser dolog instant levessel szétégetni a kezem, de ettől még nem szenvedtem kevésbé. Reggel öt felé már ki tudtam venni a hűtésből a kezem, és tudtam aludni egy keveset.
Nagy meglepetésemre a mai hallgatás utáni értés órára áttettek egy jobb csoportba, mert 100%-os lett a vizsgám. Nem is akármilyenbe, három emberen kívül csak H osztályosok (azaz a legjobb csoport) vannak az órán. Kifejezetten jó volt: nem a szokásos unalmas hallgatások, hanem tanultam is valamit. Jobb az, ha az ember körül olyanok ülnek, akiknek motivál a tudásuk.
Közben otthon megszűnt a sorkatonaság. Juhé!