Shiraitoodai Shoogakko
Pénteken Multicultural Communicaton óra keretében iskolát látogattunk, nevezetesen a Shiraitoodai Shoogakko iskolába mentünk. Japánban a kötelező oktatás 12 éves. 6 évig shoogakko-ba járnak, ez körülbelül az általános iskolának felel meg. Utána következik a chuugakko, 3 éves. Junior high school-nak is hívják. Ezutan kootoogakko jön, szintén 3 évig, High School-nak megfelelően.
Mi a shoogakko "végzős" hatodikosaival találkoztunk, 11-12 évesek voltak. A tornateremben fogadtak szépen sorban ülve, zenével. A kölcsönös köszöntés után énekeltek. Nagyon mulatságos volt, egy a földből alig kilátszó japán kisfiú szépen odasétált egy sámlihoz, és vérprofi módon vezényelni kezdett. Az egész produkciójukról elmondható, hogy profin volt kivitelezve.
Néhány gyerek sárga, tradicionálisnak ható ruhában volt, ezután megtudtuk, miért. A pódiumon álló nagy dobokhoz voltak öltözve. Ilyen dobokat használtak a buddhista papok a fuchui fesztiválon, néhány a régebbi képeken is látszik. A gyerkőcök egy olyan földrengető, hihetetlen zenét csináltak, hogy mindenkinek leesett az álla. Félelmetes volt, gyönyörű ritmus, dübörgő basszus.
Az előadások után beszélgettünk a srácokkal. Hát mindenkinek javaslom, hogy próbáljon meg megérteni egy megilletődötten az orra alá dörmögő 11 éves japán kisfiút... Bár meg kell jegyeznem, hogy ezek a gyerekek az idősebb társaikhoz képest kifejezetten nyitottak, közlékenyek és sokkal kevésbé szégyenlősek. Ebben az iskolában még sokkal vidámabb a légkör, mint az utána következő, sokkal fegyelmezettebb, rigorózusabb high school-okban. Mindegyikük 2 másodperc alatt megtalálta a térképén Magyarországot, felismerték a zászlómat és angolul is tudtak egy keveset. Kifejezetten aranyosak voltak.
A tanárok, akik felügyelték az eseményt, nem szűntek meg mosolyogni. Türelmesek voltak, kedvesen bántak a gyerekekkel. Nyoma sem volt rajtuk az otthoni túlhajszoltságnak, feszültségnek.