Én død i trafikken.
A norvégóra végén megkérdezte Andi, szerintem hányan haltak meg közlekedési balesetben Oslóban tavaly.
- Ötszázan? - vágtam rá. Persze abból indultam ki, hogy azon a két kilométeren, amíg eltekerek otthonról a gyárba, vagy vissza, háromszor akarnak megölni, ha nem figyelek.
A helyes válasz: 1 (egy) fő. Őt az orosz nagykövetség VW Transportere kaszálta el egy buszmegállóban, mert "rossz volt az idő". Maga az áldozat is a nagykövetség alkalmazottja volt.
Arra pedig joggal büszkék, hogy egész Norvégiában egyetlen gyerek (0-15) sem halt meg közúti balesetben 2019-ben. Az. Egész. Országban.
1975-ben Oslóban negyvenegyen vesztették életüket az utakon. Budapestről tavalyról csak I-III. negyedéves adatok vannak, eddig 35-nél tartunk. (Egész Mo., I-III. né.: 364.) 2018-ban pedig egész Magyarországon ötszáz-kibaszott-hatvanheten. Ebből 49-en haltak meg Budapesten közlekedés közben; gondolom idén is hozzuk a kvótát, de legalábbis a harmincnégy évvel ezelőtti Oslót. Na de hogy jutottak el a norvégok az egyig?
A következők lehetnek az okok:
- A belvárosban kevesebb utcában lehet autózni
- Több kerékpárút épült (nem lófasz felfestés, hanem rendes)
- Minél inkább el vannak választva a közlekedés résztvevői, annál kevesebb a baleset (lásd fentebb, a festék nem kerékpárút)
- Alacsonyabb lett a sebességhatár több úton
- Az általános iskolák körül ún. szívzóna (hjertesone) lett meghatározva, hogy megvédjék a gyerekeket, akik jönnek-mennek iskolába
- Aktívan igyekeznek csökkenteni az átmenő forgalmat
- Biztonságosabbak a modern autók
- Kevesebb az ittas vezető
- Jobb minőségűek az utak
Vitézy Dávid írt erről egy tök jó Facebook posztot. Nem tudom, hogy ennyire jó a norvégja, vagy Google Translate.
Mondjuk Oslóban tényleg nincs belvárosi autópálya, mint a Rákóczi út vagy a rakpartok. Az, hogy milyen autód van (vagy van-e), nem határozza meg a társadalmi státuszod. A bicklis nem kerekes cigány. És ha egy egyirányúban a következő kereszteződésig le kell követni egy kerékpárost, annak nem a jó kurva anyját.