Brooks Caldera

Az UTH beszámolóban van kép is róla, mennyire elkopott a terepfutócipőm, ideje volt egy újnak. (Mentem vele aszfalton is időnként, ami végképp nem tesz jót neki.) Olvastam jó pár tesztet, aztán a Nyúlcipőboltban beleléptem egy Calderába, és el is volt döntve a dolog.

Igaza van Zsófinak, tényleg olyan, mint egy Hoka, jó alaposan párnázott talppal. A Wildhorseban minden egyes követ megéreztem, ezzel meg át tudok gázolni kavicsokon, eltaposhatok tobozokat, nem fáj utána a talpam. Sokkal stabilabban is tudok futni, nem bicsaklik ki alólam a bokám olyan könnyen.

Vízállóságról nem tudok egyelőre nyiltkozni, száraz volt az idő az utóbbi napokban. A magas talp miatt gondolom elég mély sárba kell gázolni, hogy befolyjon, de oldalt a szellőző anyag biztosan beengedi a vizet, ha eljut odáig.

Két dolog, amit nem láttam eddig cipőn. Hátul van egy kis tépőzáras fül, amivel lehet rögzíteni a kamáslit. Az UTH-n pont mesélte valaki, hogy elfelejtett tépőzárat ragasztani a cipőjére házilag, hogy ne mozogjon el a kamásli. A másik az ún. lace garage, aminek nem tudom, mi lehet a magyar neve. A cipő nyelvének a tetején van egy zseb, ahová el lehet rejteni a fűzőt, így az nem leffeg, nem akad bele a tereptárgyakba. Hatalmas találmány.

Elég felszabadító élmény volt benne lefelé zergülni a Hármashatár-hegyről. Versenyen majd a Börzsöny Trailen fogom kipróbálni.

Leave a Reply