The Wall
"kár többet koncertre menni ezek után, soha nem lesz már ilyen jó"
Ilyen reakciók voltak utána kifelé menet, és tényleg, abszolút ezt éreztem én is.
Ehhez képest vasárnap délután négykor még fogalmam sem volt róla, hogy az estét a Népstadionban fogom tölteni. Úgy gondoltam, idén sem fog beleférni a keretbe, erre láttam egy Facebook kiírást utolsó pillanatos akcióról, és háromnegyed óra múlva már a CopyGeneral nyomtatta a jegyet.
Az én nem kiemelt állóhelyem maximum 15 sornyira volt a színpadtól, pont középen. Esküszöm még jobban is jártunk mi ott, mint előrébb, mert be lehetett látni az egész díszletet.
Onnan nézve nekem nem tűnt annyira félháznak a stadion, de utólag mindenki ezt írta.
Pedig ezt tényleg mindenkinek látnia kellene. Borzasztó hálás vagyok érte, hogy volt alkalmam átélni — kicsit még most sem hiszem el. A Pink Floyd egyötöde!
Körülbelül a The Thin Ice alatt merült le a telefonom, úgyhogy egy darab képem sincs, de nem is hiányzik. Így meg sem kísértett a kijelzőn keresztül nézni.
A látvány pont annyira volt tökéletes, ahogy számítottam. A surround hang pedig tényleg észvesztően dübörgött; utána mosolyogva olvastam a panaszokat, hogy még a belső kerületekben is lehetett hallani.
Ha rendes kritikát szeretne valaki olvasni, akkor a Tomiét. Akinek még abban is igaza van, hogy ezt valóban csak egyféleképpen lehetne überelni.