Imaginaerum
Még Novemberben találkoztam a Storytime -mal az új Nightwish albumról, tetszett is, aztán szépen megfeledkeztem az egészről. Pedig nem sokkal ezután a teljes album is megjelent. Mentségemre a december nem volt unalmas…
Viszont az a helyzet, hogy ez meggyőző lett. Rögtön egy finnül énekelt dallal indul ( Taikatalvi ), ami ritkaság, és nagyon jó hallgatni. Az ezután következő számok pedig változatosak: van jazz-szerű ( Slow, Love, Slow ) népdal-szerű ( Turn Loose The Mermaids ), keményebb ( Rest Calm ). Így aztán sosem fullad unalomba, mégis teljes konceptuális egész.
Mivel az albummal párhuzamosan egy film is készült, egyben filmzene is. Talán emiatt is van rekordmennyiségű instrumentális szám: az intron kívül az Arabesque is a kísérő film egyik jelenetéhez készült. Valamint a záródal, az egyik kedvencem, a címadó Imaginaerum , ami egyfajta összefoglalása az albumnak, felbukkannak benne a korábbi témák.
Úgy érzem a Dark Passion Play után igazából ezzel az albummal indul el a Nightwish új korszaka Anette-tel. Tuomas újra bizonyította, hogy nagyon jó zeneszerző, és a kicsit gejl-grandiózus stílusához jobban is illik Anette visszafogottabb de cseppet sem kevés hangja.