United Colors of Kossuth tér
A következő bejegyzéshez kerestem a Dsuang Dszi álmát a MEK-en, és egy valami egészen másra bukkantam helyette. Anno körülbelül egy hónapja akartam írni a főállású magyarokról, - amolyan "ide kell majd nekem hazamenni" hangulatban - de aztán visszatartottam magam. A véleményemet azonban sokkal jobban elmondja Szabó Lőrinc verse.
Erről:
Meg erről: Szegény ember legkisebb gyermeke.
Szabó Lőrinc
HAZÁM
Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.
Tanítóm minden, ami él,
apám a múlt egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.
Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:
én azt szeretném, ha hazám,
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám.
(forrás: MEK)