sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Miért rossz a PDF?

Uj Péter az Ügyfélkaput döngöli a földbe Az Ön részére elküldte című cikkében.

A pdf-dokumentumnak többnyire akkor van értelme, ha valamit nagyon szépen rendezett tipográfiai alakzatban, szép képekkel, harmonikus betűtípusokkal, ravasz sorkizárásokkal, körbeszedésekkel, egyebekkel akarunk megjeleníteni. Egyébként tökéletesen fölösleges, mert egyszerű közlésre sokkal alkalmasabb valami sima, szabvány szövegformátum, netán html.

Persze ebben az esetben nem kellene évi sokmilliós licencdíjat fizetni a pdf-formátum jogtulajdonosának, az Adobe Systems Inc.-nek.

Ebben a részben azonban – úgy gondolom – számtalan melléfogást követett el.

Először is a PDF legfontosabb formátumbeli sajátosságát felejtette el, mégpedig hogy platformfüggetlen. Minden valamit magára adó operációs rendszerre készült ingyenes PDF megtekintő alkalmazás. És itt teljesen mindegy, hogy azt akarjuk-e kiírni, hogy “Hello World”, vagy egy komplex, képekkel és formázásokkal teli dokumentumot szeretnénk közzétenni: a lényeg, hogy minden olvasó minden rendszeren ugyanazt lássa. Ez talán nem mindegy egy hivatalos dokumentum esetében. És az sem utolsó szempont, hogy nem zárja ki élből azokat, akik nem Windows rendszert használnak.

A PDF fájlt kinyomtatva az író/küldő szándékával megegyező papírformátumú dokumentumhoz juthat az ügyfél. Ami azután iktatható, érkeztethető, családi irattárba elhelyezhető. Pont mintha postán kapta volna.

Vagy mégis milyen szabvány szövegformátumra gondolt itt vajon Uj Péter? Egyszerű szövegfájl (txt)? Minimális formázási lehetőség azért csak illene. A HTML pedig képernyőre készült formátum: mi történik például ha a delikvens ki szeretné nyomtatni az adott dokumentumot? A képernyőmérettől függően szerencsésen vagy szerencsétlenebbül tördelt anyaghoz jut.

Arról nem is szólva, hogy az átlag magyar ügyintéző egyetlen dokumentumformát ismer, ez pedig a Word dokumentum. Szerintem pont az lenne kirívó disznóság az állam részéről, hogy arra kényszerítsen, hogy egy többtízezer forintot kóstáló programcsomag megvétele után tudjam csak megnézni a hivatalos papírjaim.

A PDF-et dokumentumok eszköz- és felbontásfüggetlenül, különböző szoftverekkel, hardverekkel és operációs rendszerekkel olvasható módon történő terjesztésére találták ki. Az Ügyfélkapu nagyon jól választott.

Végül pedig: A PDF 2008 július 1-je óta nyílt szabvány. (ISO 32000-1) Ezáltal bárki jogdíjmentesen írhat olyan alkalmazást, amely képes PDF fájlokat írni vagy olvasni. Egy egyszerű Google keresés hasonló programok garmadáját találja. Sok ezek közül üzleti használatra is ingyenes. A magyar állam egy huncut fillért nem kell hogy fizessen Az Adobe Systemsnek.

educatio

Tényleg nem szoktam beidézni ilyen hosszú dolgokat (ugye?), de ez egyrészt nagyon jó, másrészt meg hiába linkelném, szerintem sokan nem kattintanának rá (vagy igen?). Meg akkor lett volna egy pársoros bejegyzés megint. Amúgy innen: Az edukált felhasználók aranykora. (Mondjuk szerintem nem a Google a válasz a világ problémáira, de attól még lehet szeretni. Néha.) (Ja, és továbbra sem lehet rendesen linkelni a NOL cikkeket.)

Pár mondat arról, hogy miért is annyira buta a pécés világ. Az egykor a technikai haladás, az informatikai forradalom szimbólumaként használt pécé mára megbízhatatlan, rosszkedvű és paranoid eszközzé vált. Ha bekapcsolom, a vírusirtó ellenőrzi a tűzfalat, az operációs rendszer lövi le a böngészőt, a böngésző kikapcsolja a letöltést, a tűzfal kiszűri a vírusirtó frissítőszoftverét és így tovább. Egy frissen telepített pécén legalább négyszer, de inkább negyvennégyszer kérdeznek rá különböző szoftverek, hogy tényleg azt akarom-e tenni, amit akarok, tényleg le akarom tölteni, tényleg futtatni akarom-e satöbbi, gyogyósnak néznek és vegzálnak, ahelyett, hogy megoldották volna ezeket a biztonsági problémákat, amelyeket valószínűleg már Neumann János megoldott hatvan évvel ezelőtt. Aztán töltsünk le egy printerdrivert, miszerint eszközmeghajtót, amely a szoftvervilágban kábé százas szeg bonyolultságú eszköz, ennek ellenére már annyi megabájtot foglal, amennyi memórián tíz éve még műholdrendszereket vagy nukleáris létesítményeket kezelő szoftverek futottak. Letöltjük a printerdrivert, amihez előbb még a böngésző, a tűzfal és a vírusirtó ellenállását is meg kell törnünk, futtatjuk az oprendszer és a tűzfal tiltakozása ellenére, ezután a frissiben letöltött drivernek első dolga, hogy futtatja a “szoftver frissítését végző programot”, és a szoftver frissítését végző program rákérdez, hogy nem akarom-e frissíteni a szoftver frissítését végző programot. Nem, nem a drivert. Hanem az azt frissítő programocskát. Halál komoly. Rögtön a letöltés után. Ha ez nem a szoftveripar agyhalálának a jele, akkor micsoda? Képzeljük már el, hogy veszünk egy kalapácsot, amelyen rögtön a vásárlás után fejet kell cserélni, de mielőtt fejet cserélünk, a fejcseréhez használatos eszközt, mondjuk azt a kis éket, amit majd a nyél végébe verünk, le kell cserélni. (Majd később, a már működőképes állapotba hozott kalapács minden szög beverése előtt fölsikolt, és megkérdezi, hogy tényleg be akarom-e verni ezt a szöget, és tisztában vagyok-e annak a kockázatával, hogy a kezemre üthetek, a szög elgörbülhet, elrepedhet a léc satöbbi.) Megőrülnénk, nyilván.