sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

Become a fun

Időnként biztosan mindenki belebotlik újságírói tévedésekbe vagy hozzá nem értést világosan tükröző cikkekbe. A lónak négy lába van ugyebár…

Valahogy az utóbbi időben megszaporodtak a hasonló esetek. Időben legrégebbről kezdve ez a Beszéljükmac-cikk borzolta fel az idegeim: ReSwitch: egy elkeseredett Apple fun, avagy ellenérv a szeretett Mac ellen hirdette a szalagcím. A fan (egyrészt rajongó, másrészt legyező/ventilátor) már igencsak beépült a világ összes nyelvébe, de úgy látszik írásban még mindig nem sikerült megjegyezni közte és a fun (szórakozás) közötti különbséget.

Az olvasói levélből még kiderült az is, hogy a felhasználó Machintos számítógépet használ. Nem gond, én is szoktam elgépelni dolgokat a blogon, csak innentől egyre nehezebb komolyan venni a cikkíró mondanivalóját. Örvendetes látni viszont, hogy a portál elolvasva a beérkezett kommenteket korrekciót végzett, és kijavította az ominózus hibákat. Azért az oldal permalinkje még őrzi az eredeti írásmódot például.

Rendben, mondhatjuk persze, de egy olvasói levéltől nem várhatunk el pontosságot és helyességet. Leszűrhető belőle, hogy a beküldő valószínűleg helyesen választott karriert, amikor nem szavak papírra vetésével kívánta megkeresni a napi betevőt, de nem több. Ezzel szemben az Index Magyarósi Csabája ha jól tudom, akkor a techrovatnál dolgozik, és ennek a fényében eléggé égő, hogy rácsodálkozott tesztjében a 60 fölé nem kúszó FPS értékre.

A Qwerty MaxxX brutális konfigurációja állt a tesztasztalon, és nyilván előkerültek a játékok az izzasztás során. Ezek küzül mindegyik vagy 60 kép per másodperc vagy ennek valamely hányadosát produkálta, amelyből a cikkíró levonta a következtetést: hiába erős a gép, ennyit tud. Persze bármelyik tizenéves gamer rögtön szólt volna, hogy a v-sync a ludas a dologban: egy szoftveres kapcsoló, ami arra hivatott, hogy a játék frissítési frekvenciáját ne engedje a monitoré fölé menni, ilyen módon megakadályozva, hogy a képben esetenként csúnya törés keletkezzen. A modern LCD monitorok frissítése ugyanis pont 60Hz.

Ez a cikk is visszakerült kis szerkesztésre, és most már kevésbé otrombán naív (a v-sync is szerepel már benne), de a teszteket azért nem sikerült megismételni olyan körülmények között, hogy értékelhető eredményt is mutassanak. Egy játékosnak ugyanis a v-sync bekapcsolásával kapott számok körülbelül annyit mondanak, mintha a Totalcar összemérne egy Ferrarit egy Porschéval a belvárosban 50-es sebességkorlátnál.

Végül a tárgyi és az angoltudás hiánya kombinálódott a NOL-nál a Twitterről szóló cikkükben:

A csatorna, amin keresztül mindezt megtehetik, az lehet sms, a Twitter honlapja, lehetnek azonnali üzenetküldő alkalmazások és lehet egy speciálisan erre a célra a saját számítógépünkre letöltött kis program is, ez utóbbit nevezzük Twitter API-nak.

Nem így van, ugyanis API-nak (Application Programming Interface) azt a felületet (eljárások, szolgáltatások és ezek leírása) nevezzük, amin keresztül a nevezett külsős programok csatlakozhatnak a Twitterhez. A saját számítógépünkre letöltött kis programok azok nemes egyszerűséggel kis programok. Mondjuk ha a cikk írója rákeresett volna a rövidítés jelentésére – ha már leírja – akkor lehet, hogy gyanút foghatott volna. Illetve ez utóbbi sem biztos, hiszen itt is probléma az angol:

Ezek után mondja azt valaki, hogy nem egy kialakuló trendről, hanem csak egy divathóbortról beszélünk – ezt már Váraljay Gábriel, egy hazai “fun” mondja, aki nem csupán rajongó: hónapok óta időt és energiát fektet abba, hogy marketingeszközként használja a szolgáltatást.

Na, itt is megjelentek a funok. Ez biztosan valami magyar jelenség, vagy ő is ott tanult angolt, ahol Áder “I’m a meeting” János (immáron MEP).

Nem tudom persze, hogy működik az online média, de a nagyobb szereplőknél egy szerkesztő vagy ne adj’ isten korrektor csak elolvassa ezeket, nem? Legalább a fun/fan dolgot ki lehetett volna szűrni. Valamint azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet egy újságíró egyben polihisztor is, viszont csak lehetett volna találni valakit, aki szánt volna rá öt percet, hogy átfussa, és látott már webkettőt. Azt hiszem ilyen kvalitású cikkeket én is tudnék írni.

Illetve nem, I’m just a media-terrorist.

Twittermarketing

Kicsit visszatérve még az előző Twitteres bejegyzéshez: Trent Reznor csiripjét követve jutottam a Topspin nevű médiacég blogjára. A legújabb bejegyzésükben azt mutatják be, milyen hatékony direkt marekting eszköz lehet a Twitter egy zenekar számára.

A post írója pár hete egy konferencián még úgy nyilatkozott, hogy az email marketing még mindig fontosabb, mint a Twitter vagy mondjuk a Facebook. Példaként felhozta, hogy az eddigi kampányaikban az első hetes eladások 1-2%-áért volt felelős a Twitter, és 2-4% volt a Facebook részesedése.

Ehhez képest a Jimmy Eat World zenekar csupán egy hónap alatt simán összegyűjtött 200.000 követőt Twitteren jórészt egy ügyes koncertturné website révén. A Clarity album tízéves évfordulója alkalmából rendezett koncertsorozat felvételét is a Twitteren jelentették be, a rajongók pedig a #claritylive hashtaget használva egyenesen a címoldalra kerülhettek a banda siteján.

Nem mellékesen a Twitterről érkező látogatók az összes böngésző mintegy 22%-át tették ki, és ami ennél is fontosabb: az eladások 20%-át a Twitter segítségével érték el. A napjainking vezető módszernek gondolt emailes marketing ennél kisebb részesedést hozott.

Lee Martin, a kampány egyik kitalálója és szervezője így foglalta össze a Twitter hatását.

Mintha ott állnál a boltban kezedben a Jimmy Eat World lemezével, és ezer ember mondaná mellőled, milyen király.

A kérdés az, tud valaki olyan magyar zenekarról, énekesről vagy zeneiparban dolgozóról, aki megtalálható Twitteren?

Nyilvánvalóan ilyesmi akkor lehet sikeres, ha a rajongók nagy számát lehet potenciálisan elérni a csiripen keresztül. Magyarországon talán még nincs meg az a népszerűsége a Twitternek, ami számottevővé tehetné marketingszempontból egy együttes számára. Viszont úgy sejtem, jó kitörési pont lehet. Nem mellesleg egy Twitter accountot létrehozni, és követőket keresni nem olyan orbitális munka. Érdekes lenne látni, mennyire válna be nálunk.

Birds

Volt édesanyámnak egy régi orsós magnója, amit egyszer megtaláltam az egyik beépített szekrényben. Lehettem olyan egyszámjegyű éves talán. Persze utána nem lehetett tőlem elvenni, sőt megkaptam a hozzá való szalagokat is. Este világítottak benne az elektroncsövek.

Anya, mint minden tipikus magnós fiatal, a rádióból vett fel számokat. Ezek egyike volt F.R. David 1982-es slágere, a “Words”. Én már gyerekként is olyan süket voltam, mint most, és meg voltam győződve, hogy a dal szövege így hangzott: “birds don’t come easy to me”. Képtelen voltam felfogni, mit akarhat ezzel mondani a szerző. (Madarakat etetne?) Amúgy erről a számról beszélek:

Ez az egész words – birds dolog csak azért aktuális, mert a Twitterről lesz szó.

Egészen röviden a Twitter egy ún. mikroblog szolgáltatás, ahol a felhasználók 140 karakteres üzeneteket szabadíthatnak a világra. A csiripelők (ez lett a “twitterer” magyar fordítása) feliratkozhatnak egymás üzeneteire, sőt akár mobilkészülékekre is kaphatnak SMS-értesítést ezekről. Én körülbelül 2008 januárja óta vagyok regisztrálva.

Most különösen divatos lett a csirip-téma, mióta Ashton Kutcher és a CNN versenyének mintájára három magyar kocka is megszervezte a saját versenyét 2009 követőért. Angelday (plastik.hu), Doransky (doransky.hu) és hírbehozó (webisztan.blog.hu) próbálják ezzel az akciójukkal elmagyarázni a hazai közönségnek, hogy mi értelme a Twitternek.

De tényleg, mire jó ez az egész?

Nos, ha az ember túllép azon, hogy iwiw üzenőfalként használja a csiripet, egészen hasznosítható forrássá is válhat. Például kiválóan lehet eseményeket követni, legyen az egy Formula 1 GP vagy a díszmagyarok újabb közterület-rongáló dzsemborija a belvárosban. Az immáron a siteba beépített keresővel pillanatok alatt tisztába kerülhetünk vele, mi az ami a világot éppen foglalkoztatja. E sorok írásakor a sertésinfluenza és az X-Men: Wolverine fej-fej mellett haladnak.

Kiválóan helyettesíti a Twitter a pletykamagazinokat is: rengeteg celebritás felismerte a csiripelésben rejlő lehetőségeket. Hiszen melyik geek tudna ellenálni Nathan “Mal” Fillion 140 karaktereseinek vagy Felicia “Penny” Day olyan rossz, hogy az már jó diszkószámainak. Kicsit közelebb kerülhetünk ezekhez a hírességekhez. Itt van például Alyson Hannigan új frizurája:

aly felicia

Vagy Kim Kardashian szúnyogszemüvegben leégése via Yummie:

kim

(Igen, tudom, néhány sztár accountja mögött tuti, hogy egy PR-os üldögél.)

Nem utolsósorban pedig igen könnyen taláhat az ember a szakmájába/érdeklődésébe vágó twitterezőket. Zenészektől (Trent Reznor) a Game Designerekig (Ragnar Tørnquist), hardcore WoW guildektől (Ensidia) magáig a nagy Googleig bezárólag a választék korlátlan. Plusz előny, hogy pár jól megválasztott követővel nagy az esély, hogy bármiylen kérdésére gyorsan és hatékonyan választ kaphat az egyszeri twitterező.

Jó vadászatot tehát. Adott esetben engem is lehet követni a twitter.com/sesam címen.

Fuzai

I really really don’t have time between exams, studies and work (and the occasional raid) to post. I’ll tweet though and I’ve recently been playing a bit with blip.fm.

In This Post

In this post: basic sentences. Vacation soon over. Finished a report. Got a job interview. Exams way too soon. No money. Fluctuating mood. Have to run more. Cold weather. Twittering again.

Írópályázat a Twitteren

Kiváló ötlet a copyblogger siteon: twitterüzenetek íróit versenyeztetik egy iPod nanoért. A dolog nehézségét az adja, hogy a pályaműveknek pontosan 140 karakter hosszúaknak kell lenniük. Ennyi a maximálisan megengedett üzenet hosszúsága Twitteren. A csiripek “leadási határideje” május 23-a, délután 5 óra (CST). Az írások nyelve természetesen angol.

Az én történetem itt olvasható. Roppant kíváncsi vagyok, mi lesz a végeredmény.

Csavaros japánok

A Twisterről lesz szó. Na nem a játékról. (Amiről valószínűleg kevesen tudják, hogy a köztudatba úgy robbant be, hogy Gábor Zsa Zsa húga, Gábor Éva játszott vele a The Tonight Showban 1966-ban. Mindenben ott a magyarok keze, szó szerint.)

A Twitterről már írtam. Ott az alapkérdés, amit a csiripelőnek feltesznek, hogy mit csinál éppen. A Twister ebbe visz egy csavart (twist). Meghatározhatóak más kérdések is, amire azután összegyűjti a rendszer a válaszokat. Például mit hallgat épp a twitterező, vagy mire vágyik.

És amiért egyáltalán elkezdett érdekelni: amiatt hogy egy japán cég csinálta. A japán twitterezők a japán oldal alapján teljesen odáig meg vissza vannak tőle. Tipikus példája amúgy annak, hogy itt csak az lehet sikeres, ami anyanyelven megy.

Eredetileg a rendszer a Google App Enginere íródott, de a szerver korlátozásai miatt el kellett költöznie, és most egy alternatív Twister is működik. Az a jövő kérdése, hogy melyik marad meg…

csipcsirip

Na szép lassan egész trendi webkettes site lesz itten: behódoltam a divatnak és regisztráltam a twitteren. Úgyhogy ha valaki eddig nehezen aludt mert nem tudta éppen mi van velem, most megnyugodhat.

Akik egy elhagyatott szigeten töltötték az előző éveket: a Twitter arra jó, hogy státuszüzeneteket küldhetünk fel rá gyakorlatilag minden mobil és nem mobil eszközről, á la MSN státuszüzenetek, csak ezek egy weboldalon gyűlnek. Ezzel együtt feliratkozhatunk mások csipogósávjára, hogy mi se maradjunk le életük fontos pillanatairól.

A technológia annyi, hogy az ember fia regisztrál ugye. Aztán lehet küldeni GTalkról is üzeneteket, nekem hasznos a TwitterMail, mert az én mobilomon nincs SMS (otthon SMSben is lehet csipogni) valamint ezzel a pluginnal a WordPress is frissíti a twittert az új blogpostok linkjeivel. Sajnos a fejlesztő inkább átállt Drupalra, úgyhogy ez utóbbi csak némi buhera után hajlandó működni. Ja, és lett a sidebarban is legfrissebb twitter bejegyzés a SimpleTwitter segítségével.

Ahogy a japánok mondanák, let’s enjoy.