sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Can’t be happier

Doransky bejegyzésének a tartalmához nem kívánok hozzászólni, bár jó kis e-könyves láng, kommentekben az elengedhetetlen “papír illata” érvvel, stb., viszont ezt a mondatot többször is újraolvastam:

Ma valóban megint trendi olvasni ilyen eszközön, amiért nem lehetünk boldogabbak.

Mire leesett, hogy ez a can’t be happier tükörfordítása magyarra, és ezt felfogva rögtön értelmes is, viszont mi van, ha az olvasó történetesen nem ismeri az angol kifejezést, mert én ilyet magyarul még sosem láttam…

Do you want to read Hungarian sci-fi?

Help SFportal win HUF 1 million on a tender by Budapest Bank to be able to enjoy the works of contemporary Hungarian science fiction authors translated to English.

Their aim is to organize an anthology of short stories and select a novel then have them translated into English and publish both on Amazon.com as an ebook. Any future income from the sale of these ebooks would be used to fund more translations.

If you believe this is a noble goal help them win by voting for them on Facebook. (The tender runs under the name of SFportal editor-in-chief, Jun Miyazaki.) The system allows one vote per person per day so remember to vote every day until the end of the first round on 5 August.

Neil Gaiman a kalózkodásról

Ki a kedvenc íród? Gondolom vissza tudsz emlékezni, hogyan olvastad az első könyvét. Le merném fogadni, hogy nem fizettél érte, hanem valaki kölcsönadta, vagy ajándékba kaptad, esetleg a netről töltötted magadnak.

Neil Gaiman már jó ideje hangoztatja a véleményét, hogy nem feltétlenül üldözendő tűzzel-vassal a kalózkodás, és hogy egy író nem szükségszerűen holdkóros, ha ingyen teszi ki a műveit a netre. Példával is élen jár: egy hónapig az Amerikai isteneket lehetett a neten elolvasni, később pedig a Neverwhere is ilyen sorsra jutott. Teljesen ugyanezek a gondolatok köszönnek vissza egyébként Cory Doctorownál is.

Neil most az Open Rights Groupnak adott interjúban foglalja össze a kalózkodásról, szellemi tulajdonról és az internetről alkotott véleményét. Mivel érdekesnek találtam, készítettem egy fordítást is a videóban elhangzottakról.

Amikor a web elkezdődött, igen morcos voltam az emberekre. Mert feltették a verseimet, feltették a novelláimat… feltették a dolgaimat a webre, és úgy hittem – teljesen hibásan – hogyha ez megtörténik, és nem szólok nekik, hogy vegyék le, akkor elvesztem a szellemi tulajdonom. Ez valójában egyszerűen nem igaz.

Azért voltam mogorva, mert azt hittem, ellopják a munkáim, hogy ez egy rossz dolog. Viszont az idő múlásával két dolog tűnt fel, amelyek sokkal jelentősebbnek bizonyultak végül. Az egyik, hogy azokon a helyeken, ahol kalózok kezére jutottak a műveim – legfőképp Oroszországban, ahol az emberek oroszra fordították az írásaim, és utána megosztották az egész világgal – egyre több és több könyvet kezdtem el eladni. Az emberek a kalózkodás folyományaként elkezdtek felfedezni. Utána pedig elmentek, és megvették az igazi könyveket. És amikor egy új könyvem kijött Oroszországban, egyre több példány kelt el. Csodálatos volt.

Megpróbáltam néhány kísérletet elvégezni. Némelyik igen nehéz volt: például meggyőzni a kiadómat, hogy fogja az egyik könyvem, és tegye ki ingyen. De vettük az Amerikai isteneket, ami még mindig igen jó eladásokat produkált, és egy hónapra feltették a weboldalukra. El lehetett olvasni, le lehetett tölteni. És ami történt, az az, hogy a független könyvesboltokon keresztüli eladásaim (amit mértünk) a következő hónapban háromszáz százalékkal megugrottak.

Kezdtem ráébredni, hogy valójában nem veszít egy író könyveket, nem veszít eladásokat azzal, hogy kint vannak a dolgai. Amikor mostanában ezekről a témákról beszélek, és az emberek megkérdik, hogy mi a helyzet az eladásokkal, amiket elveszítek azzal, hogy másolatok keringenek, hogy elérhetőek a dolgaim, elkezdtem megkérni a közönséget egy egyszerű kézfeltartásos felmérésre. Van-e kedvenc szerzőjük. Van. Jó, akkor mindenki tegye fel a kezét, aki úgy fedezte fel a kedvenc íróját, hogy kölcsönkapott egy könyvet. OK, és hányan vannak, akik úgy találták meg a kedvencüket, hogy besétáltak egy könyvesboltba, és megvették a könyvét, kezeket fel. Ez utóbbi körülbelül 5-10% ha lehet: azok, akik rátaláltak egy szerzőre, aki a kedvencük, akinek megveszik minden megjelenő írását, akinek keményfedeles kiadásban veszik a könyveit, akiért hálásak, hogy létezik és ír, és úgy ismerték meg, hogy vettek tőle egy könyvet. Roppant kevesen vannak ilyenek.

Inkább kölcsönbe kaptak valamit, vagy ajándékba, nem fizettek érte. És így ismerkedtek meg a kedvenc szerzőjükkel. Erről szól ez az egész: emberek, akik kölcsöadnak könyveket. És erre nem lehet úgy tekinteni, mint egy el nem adott könyv. Nem elveszett eladás. Nincs arról szó, hogy valaki megvett volna egy könyvet, de mégsem tette, mert ingyen jutott hozzá. Ami valójában történik, az reklámozás. Több embert ér el az író. Felkelti a figyelmet.

Ezt megérteni egy teljesen új formáját adta számomra a szellemi tulajdonnak. És hogy mit csinál a web. Mert a legnagyobb dolog, amit a web elért, hogy az emberek hallhatnak dolgokról, hogy elolvashatnak dolgokat, láthatnak dolgokat, amiket egyébként sohasem tudtak volna. És úgy gondolom, hogy alapjaiban véve ez hihetetlenül jó.

Pixelshaman

Two one minute stories from two authors / translators via Hanna: A Shaman’s Christmas and Pixhell.

I’ve heard about Ágnes before, but I had no idea she’s the translator of Robert Jordan. And Viktor is responsible for Neil‘s work.

Reading the short stories, I think these authors are in good hands.

App Store zenebolt

Mielőtt megosztanám a gondolataim az App Store-ról, elöljáróban itt ez a kép. Érdekelne, hogy hogyan sikerült összehozni…

app-store-zenebolt

Fordítások

Amikor a sesam.hu új ruhát kapott, elrejtettem a négy kint lévő fordításom. Egyrészt mert hirtelen nem tudtam megoldani, hogy a fejlécbe ne kerüljenek be a címek, másrészt mert nem voltam velük elégedett egy cseppet sem.

Azóta két dolog történt. Kitaláltam egy (amúgy roppant egyszerű) módot arra, hogy ne törjék szét az aloldalak a menüt, és megbarátkoztam a gondolattal, hogy nem lesz tökéletes a fordítás soha.

Mondjuk azt, hogy így fordítottam rég. A hibákat kiemelhetitek kommentben, de szerintem nagy részükről tudok.

Jogilag nem tudom, mennyire védhető, hogy időnként tulajdonképp szerzői jogvédelem alatt álló nyersanyagból dolgoztam, de az a reményem, hogy az elszenvedett alanyok nem fognak megtámadni érte.

A forrás időrendjében visszafelé ezekről van szó:

How To Talk To Girls At Parties

Először egy interjúban derült ki, majd Neil is megerősítette: filmadaptáció készül a How To Talk To Girls At Parties novellájából. A rendező a fesztiválokon jelenleg a Rabbit Hole című alkotásával taroló John Cameron Mitchell lesz.

Az alaptörténetet adó novella a 2007-es Hugo-díj jeltöltje volt, és ingyen elolvasható Neil Gaiman honlapján. Nyomtatásban a Fragile Things novelláskötetben jelent meg. Az viszont még számomra is meglepetés volt, hogy maga az író interpretálásában hangoskönyv formájában is letölthető, szintén grátisz.

A novellát még anno Japánban az unalmasabb órák alatt elkezdtem lefordítani. Már nem emlékszem, hogy befejeztem-e, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy megvan-e még. A Törékeny Holmik kötet viszont azóta megjelent magyarul is. Érdekes lenne megkeresni az én fordításom, és összevetni a hivatalossal.

Persze publikálnom már nem lehetne gondolom, hiszen hiába olvasható ingyen, a jogok a HarperCollinsnál vannak.

John Cameron Mitchell munkásságából pedig álljon itt ez a rövidfilm, amelyet a Dior számára készített. Marion Cotillard és Ian McKellen a főszereplők.

Bevallom, első megtekintésre fogalmam sem volt, miről akart szólni a kisfilm, csak nagyon szépnek találtam. A ladydior.com tanúsága szerint viszont ez egy tisztelgés a legendás Lady Dior táska előtt.

KKK – a Kész Kultusz Kiáltványa

Ma mindenütt ebbe futottam bele, úgyhogy a vallás követésének első lépéseként közzéteszem a kiáltványának magyar fordítását:

Bre Pettis: A Kész Kultusz Kiáltványa

  1. A létnek három szintje van: nemtudás, tevékenység és kész.
  2. Fogadd el, hogy minden csak piszkozat. Segít elkészülni a dolgokkal.
  3. Nincs olyan, hogy szerkesztési állapot.
  4. Úgy tenni, mintha tudnád, hogy mit csinálsz, majdnem olyan, mint valóban tudni, hogy mit csinálsz; fogadd el, hogy tudod, hogy mit csinálsz – akkor is, ha nem – és csináld.
  5. Száműzd a halogatást. Ha egy ötlet megvalósításával egy hétnél tovább vársz, vesd el.
  6. A kész célja nem a dolgok befejezése, hanem lehetőség más dolgok elkészítésére.
  7. Ha készen vagy valamivel, eldobhatod.
  8. Nevess a tökéletességen. Unalmas, és visszatart attól, hogy készen legyél.
  9. Akik félnek összekoszolni a kezüket, hibáznak. Attól lesz igazad, hogy csinálsz valamit.
  10. A fiaskó késznek számít. Hibázz bátran.
  11. A pusztítás is a kész egy vállfaja.
  12. Ha van egy ötleted, és megosztod az interneten, az már a kész szelleme.
  13. A kész a több motorja.

Az eredeti weboldalon látványos poszterek is találhatók, valamint készítettek egy Facebook csoportot is.

Halp!

There is something bugging me and my brother and I was wondering if there’s anyone out there able to explain.

This is also a bit of a spoiler if you haven’t read Audrey Niffenegger’s A Time Traveler’s Wife, so consider yourself warned.

There’s the bit where Henry explains his crimes during his episodes:

“So in order to cope, I pick locks, shoplift, pick pockets, mug people, panhandle, break and enter, steal cars, lie, fold, spindle, and mutilate. You name it, I’ve done it.”

Everything else we know except what fold and spindle mean as crimes. They either have some obscure slang meaning obviously missing from dictionaries or are maybe synonyms for stretching the truth?

Any ideas?

(If you have the Hungarian translation, what does it say? Book I, Chapter Eat or Be Eaten)

Kis testvér

Két éve írtam Cory Doctorow regényéről, a Little Brotherről. Így utólag visszaolvasva kicsit talán kritikusabban szemlélve, mint kellett volna, hiszen alapvetően nagyon jól szórakoztam az olvasás közben.

Nos, aki eddig azért nem olvasta el a Kis testvért, mert nem bírja az angol nyelvet, most már megteheti: megvásárolható a magyar fordítás könyvalakban a Galaktikától. Kedvcsinálónak pedig a kultblog kritikáját érdemes megnézni, nem a borítót, ami tényleg szörnyű.