sesam.hu

Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden

Week Three

A harmadik héten kevesebb idő maradt mászkálni, a hétvégén viszont elmentünk körülnézni az IKEA-ba. Stockholmtól délre található az IKEA Kungens Kurva: 1965-ben nyílt mint a világon a második áruház az älmhulti raktár után. Sokat vártunk a helytől, de nem számoltunk azzal, hogy épp átépítik, így eléggé csalódás volt: nem voltak berendezett szobák, egy csomó terület le volt kordonozva, ami bútor kint volt, az is láthatóan megviselten és piszkosan kókadozott. Meg persze egy szombat délután itt is óriási tömeg van, a bejáratnál még szakaszos beengedésbe is belefutottunk. 2022-ben lesz kész majd elvileg.

bejárat
1960s

Hazafelé új megvilágítást fedeztünk fel a T-Centralen metróállomáson. Tény, ezzel nehezebb elszaladni a rendőrök elől.

🏳️‍🌈

Arról, hogy milyen a skandináv (legalábbis a norvég) óvodai elfogadás-oktatás, fáradjatok át Isoldehoz.

Week Two in Pictures

Kedden körbesétáltuk a szigetet, amin jelenleg lakunk. Kungsholmen kerülete nagyjából 10 kilométer, és kiváló gyalogos-kerékpáros útvonalon lehet a parton közlekedni.

Västerbron
Smeduddsbadet
Gröndalsbron
SUP?
Zopf
Hornsbergs strand

Csütörtökön szitáló esőben indultunk lakást nézni. A helyi ügynökségből Sofie vitt körbe autóval a lakásokba. Külön felhívták a figyelmünket, ha aznap még más is megnézte a potenciális albérletet, ugyanis elképesztően gyorsan elkelnek. A svéd törvények szerint egy szóbeli igen is szerződéssel ér fel, úgyhogy ha nem siet az ember, lecsúszhat a bérleményről.

A csapatom még korábban mesélte, hogy elég szigorúan van szabályozva, hogy milyen rendszerességgel kell karbantartásokat, felújításokat végezni, úgyhogy nincsenek vállalhatatlan, omladozó házak. Fura is volt, hogy a kapott lehetőségeknél néha olyan építési idők voltak megadva, hogy 1901, de az épület jobban festett, mint a legtöbb pesti új építésű…

Majd Södermalmban fogunk lakni, egyelőre sok nem látszik berendezés nelkül.

Week One in Pictures

Főleg képek az első hétről.

Ezzel a cuki Embraerrel mentünk Amszterdamig. Húsz perc rémült pakolás után szálltunk taxiba, mivel jól elaludtunk, de utólag kiderült, kár volt izgulni: alig lézengtek az A terminálon.

PH-EXA | Embraer ERJ-190

A fontosság egyértelmű.

Non Priority ↙️ ↘️ Priority

Viszlát, Budapest!

Schiphol felé.

Sokak számára ismerős lehet, hogy Svédországban – főleg a régebbi építésű házakban – nincs mosógép-kiállás a lakásokban, hanem egy lakóközösségi mosókonyhában lehet mosni, ahová időpontot kell foglalni egy ilyen táblán.

Mi vagyunk a KORNELL

Kedden semmi dolgunk nem lévén turistáskodtunk az óvárosban.

Riddarholmskyrkan
Stockholms stadshus
Söder Mälarstrand
Sveriges Riksdag
🇸🇪 🇪🇺

A T-Centralen állomásnál lévő Åhléns áruházban fel van építve egy Lego modellje az épületnek, a modell ajtaján pedig épp viszik be a modell modelljét.

LEGO Åhléns
LEGO Åhléns in the LEGO Åhléns

Húsgolyót természetesen kellett enni, a fertőtlenítést pedig a helyi gin-főzde szolgáltatta.

Panaszkodni a ki tudja mióta elhúzódó slusseni építkezésről kell.

Aztán behajóztunk a 82-es vonalon Djurgården felé. (A helyi tömegközlekedési jegy pár kompra is érvényes.)

hajadismijen
Gröna Lund

Amúgy itt az ideiglenes szállás, Kungsholmen városrészben.

a másodikon lakunk

Másnap leteszteltem a mosást és a szárítógépet. Van még egy cucc lent, ami szerintem mángorló, de nem mertem beüzemelni.

mángorló?

Természetesen minden instrukció svéd.

Ma pedig a 82-es vonalat néztünk meg, ezzel egészen hosszan, 50 percen át lehet hajózni.

Nordiska muséet, Vasamuséet
Skeppsholmen
🛳
Gud Fader på Himmelsbågen

Holnap kezdek! 💚

sexit

Nemsokára egy alcímváltás lesz időszerű, ugyanis a hónap végétől Stockholmban folytatom tovább. 🤩

Emigráltam már egyszer Japánba öt és fél évre, de ez most egy kicsit más lesz. Akkor kaptam egy repülőjegyet meg egy 23,5 kilós bőröndöt, hogy elkezdjem az egyetemet a Föld másik felén…

Most ha jól számolom eddig hét céggel egyeztetek napi szinten, ugyanis a szerződésem része egy relokációs csomag. Egy ügynökség fogja össze az egészet, a többiek pedig intézik a repülőjegyet, a költözést, az adózást, a lakáskeresést Stockholmban, a bankszámlát és egyéb adminisztrációt. Nekem csak azt kellett megmondani, melyik nap szeretnék utazni (augusztus 24.) és mikor jöjjön a költöztető cég, hogy bedobozolja a lakást (augusztus 19.). Külön kitétel volt, hogy én ne csomagoljak semmit előre, mert akkor nem érvényes a biztosítás. 😶

Vágom a centit.

Höga Kusten Trail

Höga Kusten Trail är ett upplevelselopp som tar dig genom världsarvet Höga Kusten absoluta höjdpunkter. Du har 12 timmar på dig att ta dig 43 kilometer genom Skuleskogen, över Stampberget och Slåttdalsberget, genom Slåttdalskrevan och längst den skimrande kusten innan du avslutar genom att följa Höga Kustenleden upp för det mäktiga Skuleberget. Höga Kusten Trail passar både elitmotionärer och dig som vill jogga eller snabbvandra fram genom en storslagen miljö. Välkommen till 43 kilometer av upplevelser!

[iframe id=”https://player.vimeo.com/video/114155646″]

Made by Sweden

Egy szavam nem lenne, ha ilyen reklámok lennének a tévében. Yummie-n találtam, a dal pedig Amanda Bergman Vintersaga feldolgozása. Az eredetit Ted Ström vette fel 1984-ben, és azárt érdekes, mert rengeteg svéd helyszín és közlekedési eszköz szerepel a szövegben, köztük a Volvo is. Persze a Spotify link geolockos, de a norvég fiókommal meg tudtam hallgatni. Amúgy az a vicc, hogy ezt a számot meg is venném, mondjuk iTuneson, de azt sem lehet…

[iframe id=”https://www.youtube.com/embed/3KquHpO2VWI?rel=0″]

“Det är då som det stora vemodet rullar in
Och från havet blåser en isande, gråkall vind.”

Flickan som lekte med elden

Lisbeth nyomoz:

vlcsnap-2015-01-20-22h08m27s209

Amikor én jártam itt, hasonló időjárás volt:

Göteborg Energi

Göteborg

KTamastól megtudtam, hogy Debrecen—Budapest vonatjegy árban vannak a svéd repülőjegyek, és kanapészörfölhetek nála, úgyhogy minden adott volt elkezdeni a 2014-es világjárást.

Wizz Airrel még sosem utaztam, így kicsit meglepett a hangár-karám, ahol vártunk a gépre, de azon kívül, hogy a bizonsági ellenőrzésnél a csaj elejtette a telefonom Passbookostul, minden flottul ment. Mondjuk épp a mi gépünket szúrta ki valamilyen légügyi hatóság az átellenőrzésre, úgyhogy fél órát álldogáltunk extrában, amit nagyon réssz néven vett mellettem a priority sorban egy pár. Azt nem értettem csak, ha ennyire méltatlannak találják a helyzetet, miért utaznak fapadossal.

A Wizz Air mellett a Flygbussarna szolgáltatása ajánlott, három hónapig érvényes buszjegyet lehet venni náluk online, és még csak ki sem kell nyomtatni, a mobil képernyőjéről is leolvassa a QR kódot a busz.

Velük meg az volt, hogy szintén késtek, valahogy feltorlódtak a dolgok, és nem jutott busz. Ezt csak onnan tudtuk meg, hogy egy svédül beszélő utastárs megkérdezte bent a reptéren, viszont a sofőr utána nagyon udvariasan és részletesen kért elnézést, valamint igyekezett behozni valamennyit a lemaradásból az autópályán.

Ahhoz képest, hogy a megelőző héten a magyarhoz hasonló esős-szottyos idő volt Svédországnak ezen a részén, a várakozás alatt majd’ odafagytam a buszmegállóba, úgy éreztem, legalább mínusz 8 fok lehet. A telefon szerint inkább csak 0, de gondoltam nem tudott frissíteni, vagy valami hasonló. Aztán persze kiderült, hogy valóban épp csak fagyott, és a párás levegő meg a szél okozhatta az extrém hidegérzetet. Viszont legalább volt hó.

A legelső feladat a közlekedés megoldása volt. A Västtrafik hálózatát 24, 72 órás vagy egyhónapos kártyával lehet igénybe venni. Gyakorlatilag olyan, mint a londoni Oyster Card, az ember megveszi, első használatkor aktiválja a választott közlekedési eszköz terminálján, aztán elfelejti. Minden járműre jó, szuperkényelmes.

Csütörtök este már csak egy vacsorára jutott idő, kipróbáltuk a helyi lengyel éttermet, ahol mindenbe tettek némi szalonnát, és megtanultam, mi a pirog. Valamint Donald Sutherland ült mellettünk, aztán sajnos megszólalt svédül, úgyhogy talán mégsem ő volt az, vagy alulbecsültük a nyelvismeretét.

Pénteken aztán nekiálltam felfedezni a várost. A szél megmaradt és egész nap kisebb-nagyobb intenzitással esett a hó, ami elég kalandossá tette a dolgot.

Egy olasz kávézóban indítottam, ahol a rendelés készhezvétele után kiderült, hogy pont nem lehet kártyával fizetni. Pénzt pedig nem váltottam, mert amúgy mindenütt—de tényleg mindenütt—elfogadnak kártyát. Ezen a ponton azért aggódtam, mi lesz, felajánlottam a nálam lévő Eurót, de az eladósrác csak annyit mondott, “never stress”, és hogy majd beviszek később pénzt, ráér.

Közben már rendesen hófúvás volt, én meg elsétáltam a haltemplomhoz (Feskekôrka), ami igazából egy halpiac. nekem elsőre egy viking épület jutott eszembe jóla, a nevét viszont arról kapta, hogy egy gótikus templomra hasonlít. Bent rengetegféle halat és egyéb tengeri élőlényt árulnak, illetve vannak éttermek is, amit végül nem próbáltam ki.

A tömegközlekedés legjobb részei a kompok.

Természetesen a háromnapos bérlet ezekre is érvényes, úgyhogy a 285-össel hajóztam vissza a központba a Lilla Bommen kikötőt fotózni. Itt van az a piros-fehér épület, amit a helyiek lipstick building vagy LEGO building néven is emlegetnek, illetve a Barken Viking hajó, ami meg arról nevezetes, hogy miután felépítették a város hídjait, bezáródott a kikötőbe, mivel az árbocai túl magasak, nem férne ki.

Az időjárást talán az alábbi fotó tudja szemléltetni.

Ebédre amerikai hamburgert toltam a Bersåban, ami igazából egy nightclub, de van ebédmenüjük is.

Nyilván itt is akartam hegyet mászni, úgyhogy felcaplattam a Skansen Kronan erődhöz. Eredetileg dán támadástól tartva építették a párjával, de végül sosem lett rá szükség. Ma étterem és múzeum. Elvileg lett volna belépő is, de ez volt a másik olyan hely, ahol nem lehetett kártyázni, a posztoló nő meg nagyon rendes volt, és beengedett csak úgy.

Lefelé nagyon kiváló, hogy a tűzlétrán lehet lemászni, és közben gyönyörű kilátás nyílik a városra, csak attól tartottam, hogy letépi a szél az egész lépcsőt.

Meglátogattam még a legnagyobb Systembolagetet, azaz alkoholboltot. Ahogy nálunk Nemzeti Dohányboltok vannak, úgy Svédországban csak ilyen üzletekben lehet sört, bort, töményet venni. Cserébe elképesztő választék van, a világ minden tájáról van pia. Nyilván kértek személyit.

Visszahajózás előtt még lefotóztam az Älvsborg hidat. Állítólag mind a tenger felé mind a város felé kiváló kilátás nyílik róla, de nem mentem végül fel, mert már eseteledett, nameg amúgy is párszáz méter volt a látótávolság egész nap.

Másnap a Slottskogen volt a program, egy hatalmas park állatkertekkel-mindennel. Jóféle északi kecske- és birkafélék képviseltetik magukat.

Valamint meg kellett állapítanom, hogy zseniális hely lehet futásra. A hideg ellenére találkoztunk is jópár sportruházatos svéddel.

A biciklizést is nagyon tolják amúgy, egyrészt rengeteg bicikliút van a járdák mellett, és a hófúvás sem riasztotta el pénteken a bringásokat. A kompokra meg ingyen fel lehet vinni a kerékpárokat, amíg van hely.

A helyi közlekedés másik ismérve, hogy a gyalogosátkelőknél nagyon liberálisan állnak a piroshoz, azaz ha nem jön semmi—sőt, időnként forgalomban is—simán átmennek. Ezzel párhuzamosan az autók szinte lopódzva közelítik meg a zebrákat, és megállnak a gyalogoknak, dudálás, anyázás nélkül, mosolyogva.

Ebédre: oldalas a Jensen’s Bøfhusban. (Az ø úgy kerül a svédbe, hogy ez egy dán étteremlánc.) Szintén ebédmenü, így kevésbé ordas drága, mint amúgy minden, nem csak kelet-európai pénztárcával mérve.

Végül nézzétek meg, mennyire viccesen kicsi a Göteborg City repülőtér. Igen, ez az egész.

Határátkelő

Azt hiszem, senki nem fog leesett állal csodálkozni azon, ha elmondom, a korombeli*, jól képzett, nyelveket beszélő barátaim közül többen is elhagyták a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Ketten közülük blogot is írnak, KTamás Göteborgból tudósít, sLD pedig Londonból ír. Tamás ijesztően hatékonyan űzi az énblogolást, szinte minden nap van új bejegyzés a mindennapi életről, munkáról vagy legalább egy kép kompokról. Dávid blogjában meg az a tuti, hogy az eleje még itthon kezdődött, és olyanokról van benne szó, mint az interjúk, meg hogy hogyan lehet addig eltengődni, amíg az ember nem tud albérletet vadászni magának. Neki amúgy van egy szakmai blogja is fejlesztő vénával rendelkezőknek.

Valószínűleg tényleg az van, hogy atipikus élethelyzetekben (azaz például külföldön) történnek az emberrel Érdekes Dolgok, amiket le lehet írni. Ennek a naplónak is a japán tartózkodásom alatt volt a fénykora. Mármint leírhatom én, mennyire felidegesített ma reggel is, hogy mindig van egy idióta, aki rááll a zebra-bicikliútra a kereszteződésben a Margit híd budai hídfőjénél, de kétlem, hogy bárkit is nagyon izgatna.

* Igazából fiatalabbak. Sóhaj.