sesam.hu

Engineering Manager / Trail Runner / Budapest, Hungary

Májusi mérleg

Ha már – úgy tűnik – a Futóblog nem szavazta meg Angeldaynek az első 100-as hónapját, úgy éreztem csakazértis elmegyek ma reggel, hogy nekem meglegyen. Tegnap is és tegnapelőtt is vizsgáztam, ma pedig indulunk a Balatonhoz egy szakmai jellegű eseményre a QA csapattal, idő így nem sok maradt.

Nike+ május

Az előző 220 feletti áprilishoz képest persze ez nem sok, de erre a hónapra erősen rányomta a bélyegét a vizsgaidőszak.

Ultrabalatont mindenkinek!

Endomondo update

Nem is értem, eddig miért nem lépték meg, mindenesetre végre tud olyat az Endomondo iOS app is, hogy a sportolás befejeztével egy megosztás képernyőn felajánlja, hogy kiteszi az aktuális teljesítményt Facebookra, amihez lehet egyedi megjegyzést is fűzni, illetve ismerősöket bejelölni.

Még képet is enged feltölteni, ami azonban csak az Endomondo weboldal idővonalába kerül ki, a Facebookra már nem. A Twitter integráció pedig továbbra is hiányzik, nekem legalábbis. Twitterre kitenni még az Endomondo weboldalról sem lehet.

Eddig ugye az volt, hogy be lehetett állítani, hogy vagy mindent kitoljon Facebookra is, vagy semmit sem. A mindennel meg az volt a bajom, hogy hamar unalmassá válik a “reggel betekerek dolgozni – este haza” rutin, míg mondjuk egy sportcélú hétvégi biciklizéssel már eldicsekedtem volna.

Endomondo

Sennheiser PMX 685i

Ezen a héten lett végül alkalmam kirpóbálni az új fülhallgatóm. Az előző sajnos nem bírta a futással járó strapát, amit nem csodálok, a lehelletvékony vezetékével. A Sennheiser PMX 685i viszont kifejezetten sportolásra lett tervezve.

Sennheiser PMX 685i

Kicsit tartottam tőle, hogy a tartósság majd a hangminőség rovására megy, de nem: elképesztően jól szól. Azért a fület nem teljesen fedi, így nem teljesen besüketítve közlekedik az ember.

Sok beállításra nincs lehetőség, csak a nyakpánt dőlésszögén lehet változtatni, viszont nem is éreztem ilyesminek szükségét. Kiválóan illeszkedik a fülbe, súlya elhanyagolható, pár perc után el is felejtettem, hogy rajtam van. A hosszabb használat eddig a 10 kilométeres távot jelentette, ezalatt egy pillanatra sem vált kellemetlenné, hogy a fejemen van.

A nyakpánt lefelé dől, így a legtöbb sportoláshoz használt sisakkal is kompatibilis a füles, ha valaki inkább biciklizne vele. A menetszél elnyomását szintén jól oldották meg, nincs kellemetlen süvítés.

Az általában gyenge pontot jelentő vezetéket a Sennheiser állítólag megerősített anyagból készíti. Valóban tartósnak tűnik, de nyilván csak hosszabb használat után derül majd ki, mennyire.

A Gizmodo szerint ez a legjobb futós fülhallgató, amivel hajlamos vagyok egyetérteni. Ráadásul a cikkben tapasztalt fülfájást abszolút nem tapasztaltam.

220 felett

Tegnap nem volt sok kedvem futni, meg időm sem nagyon, de azért csak elmentem. Jól fel is bosszantott a Nike+, mert kétszer is sikerült eldobnia a GPS jelet. Ilyenkor, ha észreveszem, szépen húz egy egyenes vonalat az utolsó ismert koordinátáról, így nem keveset csalt le a távból. De a lényeg, hogy ki akartam tenni kommentárként ezt.

april-runs

Abszolút rekord, még sosem futottam ennyit egy hónapban. Persze ehhez kellett egy Maratonman tavaszi futam és a Vivicittá félmaraton is.

Vivicittá félmaraton 2013

Tekintve hogy egy héttel korábban maratont futottam, nem voltak nagy terveim az idei Vivicittán. Ehhez képest — spoiler — mégis egyéni rekordot sikerült dönteni.

Az eddigi csúcsot ugyanezen a versenyen értem el tavaly, kicsivel 1 óra 42 perc alatt. Persze előtte már a “kilencvenesek klubját” céloztam, de magam sem bíztam nagyon ebben.

A nevezéskor 1 óra 40-et adtam meg, ezzel a második zónába kerültem, úgyhogy annak az elejére álltam a rajtnál, előttem kicsivel lebegtek a 90 perces iramfutók rózsaszín lufijai. Az első pár kilométeren, amit a Margitszigeten köröztünk végig, még tartottam is őket, de a rakpartra kifordulva úgy döntöttem, nem érdemes ezt erőltetni, vagy úgy járok, mint tavaly a Niken, ahol a végére annyira kifulladtam, hogy végül 1 óra 50 fölött sikerült bevánszorogni.

Szimpatikus sebességű futókat igyekeztem követni, de a frissítőpontoknál sétáltam pár lépést, rendesen megittam az isot, vizet, nem kapkodtam. Ennek ellenére tartottam a 4’35” körüli kilométereket a GPS szerint. Még a startnál egy lengyel lány furakodott mellém, amikor utolért, őt igyekeztem követni, elhatároztam, hogy nem hagyhat le. Már a pesti oldalon gondolom feltűnt neki, hogy mögötte trappolok, és direkt belassított kicsit, hogy elé kerüljek, onnantól én vezettem.

Tavaly is emlékszem, hogy bedöglött kicsit a GPS a Parlament környéki kis utcákban, és idén is gyanúsan ugyanott dobta el a jelet. Onnantól viszont stabilan két kilométert hozzácsalt pluszban a távhoz, így inkább csak a bemondott összidőre hagyatkoztam.

A végére azért megint sikerült elfáradni, de húzott a tudat, hogy meglehet ez még 100-on belül. Az utolsó kilométeren kicsit háziversenyeztünk még a lengyel lánnyal, akit végül az utolsó 200 méteren sprinteltem le, így lett a vége 1:39’52”, egyéni csúcs.

Azt hiszem, én erre a 100 percre vagyok kalibrálva, innen akkor tudnék tovább fejlődni, ha specifikusan erre edzek, több-kevesebb rendszerességgel. Máshogy, úgy gondolom, nem fog menni a 90 alatti idő.

Ez a befutóképem sem lett túl esztétikus:

ppic_28_telekom_fm_befuto0484

Maratonman befutó

Nagyon jó szolgáltatás, hogy emailben érkezik a Maratonman befutóképe. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy felugrottam a célban, a fényképen pedig ennek vagy az elrugaszkodás vagy a leérkezés fázisa látható, így lett ez az eddigi legnevetségesebb célfotóm. Pippa Middleton tippje: ne ugrálj, vagy előtte szólj a fotósnak.

Emleklap_095

Boston Marathon

Just a day after I crossed the finish line of the third marathon of my life, the oldest annual marathon of the world in Boston is bombed killing two and injuring several more. I’m at a loss for words. My heart goes out to all the competitors and spectators affected.

3:48’33”

Megvan a harmadik maraton, tíz perccel jobb idővel!

Az előző budapestin ugye jól elfutottam az elejét, és emiatt alig értem be a célba, nemhogy időt tudtam volna javítani. Egy kedves kommentelő az alábbi szakértői magyarázatot fűzte a tavalyi élménybeszámolómhoz a Futóblogon:

“A rosszul megválasztott kezdeti sebesség megbosszulta magát.
Gyorsan kezdett. Szépen kúszott felfelé a pulzusa, nőtt a tejsav koncentrációja a vérében, ami a szénhidrát-felhasználás hatékonyságát csökkenti. Emiatt a pulzus nő tovább, mert az energia kell(ene). Tovább nő a tejsav koncentrációja, elsavasodnak az izmok, lemerevednek. Igazából ez nem görcs, hanem merevség. Elkerülni úgy lehet, ha a maraton 39-40. km-e környékén érjük el az elsavasodást jelentő pulzusszámot. A bűvös laktátszintet. Onnan már beszenvedhetünk a célba.” — BGy

Ehhez képest most is sikerült odakeveredni a 3:30′-as iramfutó srác mellé, így indultam el. Kifejezetten jól ment, a félmaratoni pontig még gyorsabb is voltam, mint valaha ilyen össztávon. Akkor azért már kezdtem érezni, hogy ez így nem fog végig menni, és a fenti kommentből (valamennyit) tanulva, elkezdtem lemaradni az ötperces kilométerekhez képest. Azért az nem jött be, hogy a 40. kilométerre tornázzam a pulzusom elsavasodósra, mert már korábban éreztem a merevséget. Jól látszik ez a köridőkön, ahogy az utolsó 10 perccel lett több, mint az addigiak:

  • 1. kör: 53’30”
  • 2. kör: 53’02” (1:46’32”)
  • 3. kör: 56’33” (2:43’05”)
  • 4. kör: 1:05’28” (3:48’33”)

Szóval valószínűleg ha valamivel lassabban kezdem az elejét, akkor a végén kevésbé drámaian lassulok be. A pulzusomról mondjuk közben semmi információm nincs, és eddig nem is hiányzott. Szerintem amúgy az is segített, hogy kiváló anyagok voltak a frissítőpontokon, a szokásos víz, izotóniás ital és banán mellett narancs, paradicsom, PowerBar gél és magnézium is.

Az időjárásra nem lehetett panasz, majdnem végig napsütés volt. Olyannyira, hogy az időnként beúszó felhők kifejezetten felüdülést jelentettek. A napszemüvegben sikerült is szép pandásra sülni.

A helyszín abból a szempontból kiváló volt, hogy végre nem Budapesten futottunk, ahol már milliószor. Körülbelül 10.5 km hosszú kör volt a pálya, ezt kellett a maratonistáknak négyszer megtenni. (Sajnos ez az információ csak a helyszínen derült ki, legalábbis én a weboldalon sehol sem találtam meg.)

Annyiból kellemetlen volt azért, hogy a kör sem volt egészen kör, így már borzasztó unalmas volt nyolcadjára elfutni ugyanazok a tereptárgyak mellett. Illetve azok, akik a 6.5 kilométerre neveztek csak a viszonylag sivár városszéli útvonalon mentek végig, semmit sem láttak az amúgy szép kikötőből. A cél volt a legszebb, befutáskor rá lehetett látni a Tihanyi-félszigetre meg az apátságra.

Menő volt még, hogy voltak iramfutók, csak egyértelmű lufik nélkül nehéz volt őket azonosítani. Szerencsére annyira nem voltunk sokan, hogy ez akkora gondot okozott volna. Viszont nagy szervezési bakinak tartom, hogy a rajtnál (és a célban) nem volt felállítva WC, csak a frissítőpontoknál menet közben. Illetve a végére valahogy az öltözősátrak is eltűntek.

A befutók kaptak szép érmet, oklevelet, a félmaratoni távtól pedig technikai pólót is, ami szép neonsárga, szerintem ebben fogok majd biciklizni, hogy lássanak. A célcsomagban csak egy izotóniás ital volt, ennivaló nem, de lehetett volna pörköltet enni, ha megvárjuk. Mi inkább elmentünk Csopakra a Szent Donát Pince éttermébe, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Balatonra.

3:48'33"

Ezen a hétvégén meg jön a Vivicittá félmaratoni távja.

Vasárnap maraton!

A harmadik jön, ezúttal Balatonfüreden. Az elsőt és a másodikat Budapesten futottam.

95

That 70s

Nem voltam teljesen meggyőzve, de Cili elrángatott a Premier Outlets Centerbe, ami érzésre a világ végén van, de ehhez képest busszal kiválóan megközelíthető. Persze a végén engem kellett erőszakkal kihúzni a Nike boltból, így végül csak a nyári cipőproblémát oldottam meg egy vintage futócipővel:

Nike Pre Montreal Racer

Nike Pre Montreal Racer a teljes neve és a képen látható tengerészkék—smaragdzöld—fehér kombinációjú. Az eredetije 1973-ban készült Steve Prefontaine-nek, aki München után az 1976-os montreali olimpiára készült. Az edzője pedig Bill Bowerman volt, aki 1964-ben azt a Ribbon Blue Sports céget alapította, amelyből később a Nike született. Montrealba végül nem jutott el Pre, 1975-ben egy autóbalesetben vesztette életét. A cipő neki is emléket állít.